Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Morvay Gyula: Távoli szívverés

Hogy ez megtörténjék, hogy Répcelakon - és még számos helyén az országnak! - 'biztonságosan érezzék magúikat munkahelyükön az emberök, az kilenc ember életét követelte. . . 7­Kései nekrológot írtam kilenc ember, s remélhetően nem túl korait egy szemlélet ha­lálára akkor, almikor már az életről kell írni. A tanulság azonban időtlen. Répcelak következmény volt. S bizonyított egy közhelyet is, nevezetesen azt, hogy az olcsó mindig drága! Répcelak - nagyon drága tanulság volt! MORVAY GYULA Távoli szívverés- Levél barátomnak, északra ­A hajnal kaszáló dásak or, öt kilométernyiről donognak az autók, egyre erősebben zö- rögnek-csattognak a város kelet-nyugati irányú utcáján: hajnali harmatot, ropogós gyümölcsöt, színes zöldséget, nagydarab acélöntvényeket hoznak, s nyugati irányiban elhal a zörgésük. Itt állt a folyótól körülfolyt vár, azóta a víz egyet kianyarult, és másfelé folyik, a bástyahelyek azonban meglátszanak, s a mélyben még megvannak a süllyedő várfalak; helyükön szemétlerakó hely volt, 45^ben egy kis műhelyt csapott itt össze egy veszprémi mérnök, néhány talicska üvegolvasztáshoz való anyag volt egy kis kupacban. Üveggyárat akart építeni itt az ősi várbástyák helyén, mivel az olaj­mezőkről ömlött a gáz. A hatalmas üveggyár udvarán imár senki sem látja a néhány talicskányi kupacot. Ez az üveggyár, valamint a nyugat felé eső, régi, picurka „kefegyár” fejezi ki a város izmosodását. A kefegyár mellett kis daráló is volt, udvarán pedig a sarokban a szemétdombon ott heverték a támadáskor elhagyott töltények. Délnyugaton zuhog a város szívverése: vasútvonalon „üli” a város; a sínek ré­gen Fiúméig, Rómáig vezettek, szombatonként Abbáziába jártak víkendezni a tehe­tősek, a 7-es országút is délnyugatnak és keletnek tart: társzdkerek helyett kamionok és Duhrovnikha tartó prágai, lódzi, varsói kirándulók autói suhannak. Itt csap ösz- sze a délről áramló meleg az északról lefelé hömpölygő hideggel; néha két hétig esik, máskor januáriban tavaszias az idő, a virágos barackfaágakon pedig hóvatta vastag­szik; de volt olyan két hét is, amikor éjjel-nappal felhőtlen volt az ég, a csodálatos kékséget Sorrento is megirigyelhette volna. Az ősi kis folyó partjára telepedett a város, talán innen a neve: Canissa, nádi­farkas, de lehet, hogy véghelyet védő fejedelmek, „knyaz”-ok után viseli nevét. Ka­réiosan szőlőhegyek vannak fölötte, a kis pincék csendje sókszor felriadt, megrezzen­162

Next

/
Oldalképek
Tartalom