Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Morvay Gyula: Távoli szívverés
Hogy ez megtörténjék, hogy Répcelakon - és még számos helyén az országnak! - 'biztonságosan érezzék magúikat munkahelyükön az emberök, az kilenc ember életét követelte. . . 7Kései nekrológot írtam kilenc ember, s remélhetően nem túl korait egy szemlélet halálára akkor, almikor már az életről kell írni. A tanulság azonban időtlen. Répcelak következmény volt. S bizonyított egy közhelyet is, nevezetesen azt, hogy az olcsó mindig drága! Répcelak - nagyon drága tanulság volt! MORVAY GYULA Távoli szívverés- Levél barátomnak, északra A hajnal kaszáló dásak or, öt kilométernyiről donognak az autók, egyre erősebben zö- rögnek-csattognak a város kelet-nyugati irányú utcáján: hajnali harmatot, ropogós gyümölcsöt, színes zöldséget, nagydarab acélöntvényeket hoznak, s nyugati irányiban elhal a zörgésük. Itt állt a folyótól körülfolyt vár, azóta a víz egyet kianyarult, és másfelé folyik, a bástyahelyek azonban meglátszanak, s a mélyben még megvannak a süllyedő várfalak; helyükön szemétlerakó hely volt, 45^ben egy kis műhelyt csapott itt össze egy veszprémi mérnök, néhány talicska üvegolvasztáshoz való anyag volt egy kis kupacban. Üveggyárat akart építeni itt az ősi várbástyák helyén, mivel az olajmezőkről ömlött a gáz. A hatalmas üveggyár udvarán imár senki sem látja a néhány talicskányi kupacot. Ez az üveggyár, valamint a nyugat felé eső, régi, picurka „kefegyár” fejezi ki a város izmosodását. A kefegyár mellett kis daráló is volt, udvarán pedig a sarokban a szemétdombon ott heverték a támadáskor elhagyott töltények. Délnyugaton zuhog a város szívverése: vasútvonalon „üli” a város; a sínek régen Fiúméig, Rómáig vezettek, szombatonként Abbáziába jártak víkendezni a tehetősek, a 7-es országút is délnyugatnak és keletnek tart: társzdkerek helyett kamionok és Duhrovnikha tartó prágai, lódzi, varsói kirándulók autói suhannak. Itt csap ösz- sze a délről áramló meleg az északról lefelé hömpölygő hideggel; néha két hétig esik, máskor januáriban tavaszias az idő, a virágos barackfaágakon pedig hóvatta vastagszik; de volt olyan két hét is, amikor éjjel-nappal felhőtlen volt az ég, a csodálatos kékséget Sorrento is megirigyelhette volna. Az ősi kis folyó partjára telepedett a város, talán innen a neve: Canissa, nádifarkas, de lehet, hogy véghelyet védő fejedelmek, „knyaz”-ok után viseli nevét. Karéiosan szőlőhegyek vannak fölötte, a kis pincék csendje sókszor felriadt, megrezzen162
