Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Verve és dicsérve

iqi8 januárjában magyar agitátorok járnak, hívásukra belép a Vörös Gárdába. Har­col Kornyilov ellen, csapatteste többször is megütközik a fehér kozákokkal, kezdetben váltakozó, a fegyelem megszilárdulásával mind több sikerrel, a végén győzelemmel. Wrangel csapatainak leverése után új feladattal bízzák meg: falura megy kol­hozt szervezni. Később vezetője lesz egy kisebb, csak kommunistákból álló különít­ménynek. Feladatuk az aratási munka folyamatosságának megteremtése s az eldugott készletek felkutatása. Élet és halál ura. Ha szabotőrökre, készletrejtegetőkre bukkan­nak, az ítélet többnyire rövid és megfellebbezhetetlen. A városokban kevés az élelem, Moszkva és Leningrad éhezik. Utolsó sikeres feladata egy veszedelmes akció, amikor ellenforradalmárok közé mélyen behatolva 200 szekémyi burgonyát szerez. Utána Krasznodárba küldik párt­iskolára, a 2 hónapos iskola végén - pártutasításra - hazaindul orosz feleségével, gyermekével. II. Nem fújta még ki mérgét a fehérterror, amikor 1921. augusztus 20-án hazaértek. Az igazolási eljáráson könnyen átesett, az anmavíri katoimcimlborák nem vallottak ellene, Felsőpatyon azonban nem lőhetett maradása. Naponta levizitelték náluk a csendőrök is, de legjobban attól tartott, hogy a kommunista barátokkal folytatott levelezés lesz árulója. Fel Pestre! Ott könnyebb eltűnni a felügyelő szemek, a börtönt tartogató le­lepleződés elől. A Lehel piacon raktári munkára „kel el”, egy évig birkózik a mázsás zsákokkal, súlyos ládákkal. Tagja lesz a Segédmunkások Szakszervezetének, villamoskalauzi ál­láshoz segíti egy földije, majd kilép, mert be akarják kényszeríteni az Ébredő Ma­gyarok Szövetségébe. Alkalmi munkával tengeti maga és családja életét, keresi a kap­csolatot az illegális kommunista párttal, de egy tüdővérzés 1925-30-ig visszaSkcrgeti Felsőpatyra, ahová már két gyereknyl „összvagyonnal” érkeznek, ionban vissza­költöznek Pestre. Pesterzsébeten a Vasimunkás Otthonban megismerkedik Kossá Ist­vánnal, Ratkó Annával. Kossá útmutatása nyomán belép a szociáldemokrata pártba, ahol 4 évig a haloldali ellenzék tagjaiként tartják számon. Életét egy tüntetés alakítja tovább. A Cséri telepi „kOksztermelós” közben lezú­duló föld megöli egyik társukat. Temetése a rendszer elleni tüntetéssé alakul át, az In- ternacionálét éneklik, villamost borítanak fel. Rövid órára egymásra találnak az itt­honi és az oroszországi nagy idők harcosai, de máris menekülniük kell a lovasrend­őrök elől. A tüntetés után hangja felerősödik, határozottabb akciókat sürget, mire a szociáldemokrata párt mint kommunistagyanús elemet kizárja sorai közül. A kizárástól már rövid és egyenes út vezet az illegális mozgalomhoz. Előbb még vezetőségi tagja lesz egy munkásszervezetnek, amely a szociáldemokrata pártból ki­zárt kommunistákat gyűjti össze, majd ennek feloszlatása után megismerkedik a föld alatti dolgozó párt összekötőjével, és elvállalja egy kommunista sejt vezetését. A sejt­ben eleinte ideológiai felkészülés folyik, elsajátítják az illegális munka létfontosságú szabályait, majd elérkezik a nagy feladat is. Pártutasítás érkezik a sejthez újságala­pításra. A peremvárosok dolgozóinak összefogására be kell indítani a Munkás című lapot. A főszerkesztői tisztséget a sejt egyik tagja vállalta, s hamarosan el is készült Pesterzsébet, Kispest, Csepel és Újpest munkásai számára (a Zrínyi utcai rendőrfő­kapitányság közelében) a Munkás. A főszerkesztőt lefogják, hat hónapra bebörtön- zik. Nem vall társaira, noha ebben az időben már nem ismeretlen a rendőrség előtt Szabó Imre. A szocdemből kizártak nevét közli a pártlap, s a rendőrség tudja, hová tegye ezeket a kizártakat. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom