Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Zdzislaw Antoniewicz: Kétezer nap Magyarországon
szülőföldünk 2DZISLAW ANTONIEWICZ Kétezer nap Magyarországon Mikor este tíz óta tájban hazajöttem, húgom sírva fogadott.- Behívót kaptál. Reggel 64oor indulnod kell Lwowba! Nem jutott másra időm, Ihogy csak ia szerkesztőségibe visszaszialadjak és elutazásomat bejelentsem. Ott aztán kiderült, hogy a többiek is megkapták a behívóparancsot. Másnap 'későn ébredtem. Motorkerékpárra kellett ülnöm, hogy időben kiérjek az állomásra. (Csak később derült ki, mennyire jól tettem.) Még isikerült elkapnom a kü- lönvonatot. A gépet baj társaim segítették a kocsiba felrakni. 1939. augusztus 29-én indultunk Poznanból az ország túlsó végén fekvő Lwowba. Az általános mozgósítást még nem hirdették 'ki, de velünk szentben már jöttek a katonákkal tdli vonatok. Nékik adtak elsőbbséget, így inti osak augusztus 31-én este fejeztük be a majdnem ezer kilométeres utat. Először a helyi szerkesztőségben érdeklődtünk:- Lesz-e háború? Belénk köt-e Hitler? Alig akadt ember, aki komolyan vette ezt a lehetőséget.- Nem meri megtenni. Egyébként nyugaton élénk diplomáciai tevékenység folyik. Majd csak megegyeznek! Másnap reggel jelentkeztünk a város peremén állomásozó repülőezredünknél. Sokan voltunk. Az orvosra várni kellett. Egyszer csak a tiszta égbolton repülőgépek jelentek meg.- A mieink! Gyakorlatoznak! Pár perc múlva dörrentek az első robbanások. Most imár tudtuk, hogy megkezdődött a háború. A sorozást meggyorsították. Mikor kijutottunk a laktanyába, megláttuk a német bombák által okozott károkat. Harci gépeinket már néhány nappal előbb más repülőterekre vezényelték, így csak az iskoiagépdk egy része rongálódott meg. Első teendőnk az volt, hogy légvédelmi árkokat ássunk. Itt sem készültek háborúra, a legegyszerűbb védekezésről sem gondoskodtak. Másnap egyik csoporttal elindultam egy ideiglenes repülőtérre. Tíz nap múlva gépeink elrepültek délkelet felé, mi pedig egy gyűjtőhelyről megindultunk Sfcainislawow irányába. Mint megtudtam: a szövetséges Romániába megyünk, hogy ott átvegyük a másik szövetségesünktől, Angliától kapott repülőgépeket. (Persze, ezek a gépek sohasem érkeztek meg.) Csak éjjelenként utazhattunk, mert napközben a német repülők minden embert támadtak, aki csak mozgott az úton. Stanisdawowban vonatra raktuk katonáinkat, mi pedig autóval (illetve én motorral) utaztunk tovább. Sohasem felejtem el szeptember 18-ának éjszakáját. Akkor is - mint az egész hadjárat alatt - szakadt az eső. A német repülőgépek reggeltől estig támadták a harcolókat, a katonai szállítmányokat, az úton a menekülők tömegét. 129
