Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - Tornyai Farkas: Hangok a másik szobából (elbeszélés)

TORNYAI FARKAS Hangok a másik szobából Szeretem a nyári pályaudvarokat. Sétálok a termekben, folyosókon, figyelem az em­bereket - játszom. Elképzelem, hogy az érkezők várakozásukat hozzák, s a távozók a teljesülést Viszik magukkal. Találgatom, kinek nehezebb a csomagja, s olykor meg is tudom. Bárdos Gézára az a menetrendtől független nyugalom terelte figyelmemet, amely- Ível az érkezők és visszaindulok seregében járkált. Az a külső és ibelső elrendezett­ség, amitől már az első percben megutálunk vagy megkedvelünk valakit. Halvány­kék nadrág, világos zakó. Fehér ingnyaka rábuggyanva gallérjára. Olvasgatta a felira­tokat, futtatta ujjai közt a pálma levelét és sajátos mozdulattal, az arca előtt ütötte le cigarettájáról a hamut. Ismerős volt hátul felkunkorodó sörénye, hajlott testtartá­sa, végül is sovány larcából kiugró ferde orráról ismertem fel.- Ráérsz? - álltam eléje, mintha csak tegnap váltunk volna el.- Millió időm van - mondta alig meglepődve. Mentünk az étterembe, egyik asztalnál éppen készülődtek. Egyetemi •éveink alatt jelent meg első verseskötete. Nem szédült meg, még dühí­tett is bennünket, milyen szerényen fogadja a sikert. Az egyetem után vidéki laphoz ment dolgozni. Néhányam stréberndk mondták, mások szerint nő volt a háttérben. Flavonta olvastam verseit különféle lapokban, de újabb kötettel nem jelentkezett. Öt­venhat táján elhallgatott. Eleinte azt hallottam, kiégett, később, hogy elzüllött. Alig két hónapja megjelent a második kötete. Megérezhette, hogy az avarból kaparom elő.- Visszajöttem - mondta. Ránézett a villanyórára.- Másfél óra múlva érkezik Ágnes a gyerekekkel, talán a végére érek.- Mártáról tudtam. Hozták a ibort.- A nőt csak akkor veszem észre, ha már kiválasztott magának. Könnyen meg is tarthat, meghatódom, ha szeretnék. Márta kivétel volt, őt én akartam. Ma sem tudom, őt-e vagy az előadóművészt, aki feltámasztja a halottakat. A jó színészt a derék em­berrel azonosítottam? Nem volt az. Gorombáskodtam, erre fellázadt.- Akkor én már az országhoz tudtam szólni, nem áshattam el magam. Stimulált a szomorúság is, végeztem a teremtésből rám eső részt. Gőgös szavak? A különös emberek korszakában nem volt az. Mózesre néztünk valamennyien, s Mózes az ígéret Földjére mutatott. Pedig ekkor már szó esett a hibákról is. Később az írások témája szinte kizárólagosan a hiba lett. Az a hiba, almit az iránymutató elkövetett. Mózes védekezett, hátrált, támadott. Egy Mózes nem mondhatja népének: bocsánat, tévedtem. Vagy Mózes, és elvisz az ígéret Földjére, vagy nem az, de akkor miért ál­123

Next

/
Oldalképek
Tartalom