Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - Rab Zsuzsa: Grúz népdalok
Elindultam az ösvényen, hegyről aláereszkedtem. Hegy tövében, zöld mezőben karcsú-gyönge leányt leltem.- Ó hajadon, karcsú-gyönge, ne hagyj érted elepednem!- Kicsi vagyok még, te legény, még fiigényi sincs a mellem.- Élesre fent kard vagyok én, nem nyughatom kardhüvelyben!- Én meg selyempárna vagyok, hímes vánkos, még gyűretlen, tiszta fehér gyöngyszem vagyok, még fonálra felfüzetlen! Ne tépd le, anyám, ne tépd le az én hajadon-ékemet! Dzsituához, a zsiványhoz férjhez ne adjál engémét \ Goromba pokróc, fatuskó, majd széjjeldönti a házat! Nem bátor tigris - egér ez, nemzetségére gyalázat, fegyvert se tud ez forgatni, tűri, hogy csúfra kergessék, nem sólyom, kinek láttára retteg a búvá ellenség, nem tud szóval se csatázni, gonosz nyelveket zablázni, vitéz ősöket tisztelni, fiakat cseperítgetnil Énnekem olyan vitéz kell, aki a naphoz hasonló, vidáman jár-kél napestig, nem éri rágalmazó szó. Tigris a tigrisek között, szablyája villan, úgy suhint, akire atyafisága mint gyámolára föltekint, aki ha alszik, azt mondják: „Lehajlott a nap, elfáradt.” Ha meg fölébred, azt mondják: ,,Fényes telihold föltámadt!” Bolha - ének Éjjel egy bolha megcsípett, hamarost talpon termettem, sebtibe gyertyát gyújtottam, hajszoltam, űztem, kergettem, lovon utána vágtattam, Azambur ormán megleltem, kaptam gyorsan a puskámat, céloztam, leterítettem! Száz pár jó bikát befogtam, bolhát szekérre fektettem, fújtak a bikák, nem győzték, én a saroglyát emeltem, mentem nagyvezér házához, bolhámnak húsát fölszeltem, húsz pénzen adtam egy latját. Meggazdagodtam, jól tettem! Énnekem olyan vitéz kell Csábítgató
