Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - Sarkady Sándor: Lenin
leveleinek paksamétáját, nagyobb kedvvel gondolkodott volna egy sakkjátszma, mint egy pártszafcadás ellenlépésein. „Érdeklődési körét” tekintve bizonyára szívesen lemondott volna egy-két feladatról, még ha ezzel meg is fosztotta volna magát egy „üdülési beutalótól” Gorkiba. Ö azonban „szárnya mögé rejtett lélekkel” tette a kötelességét. Tudása és meggyőződése szerint. A szükséges és lehetséges módszerekkel. Minden szeretem vagy nemszeretem szerepkörben. Akár fájt közben odabent, akár nem. Gorkij egy ízben rá is olvasta a közmondást: „Sok (bölcsesség sok bút Okoz”. Szeresd, felebarátodat, mint tenmagadat Visszaemlékezéseiben Gorkij egy helyütt valóságos Messiás-portrét rajzol Leninről: „.. .ilyen pillanatban egész valója sugárzott, eme gyarló világ nagy gyermeke volt, remek ember, akinek fél kellett áldoznia magát az ellenségességnek és a gyűlöletnek, hogy valóra váljék a szeretet műve”. Bizonyára van valóságértéke egy ilyen arcképnek is. Lenin a nyomor és a lelki restség olyan lidércnyomása alól szabadított fel egy zömében misztikusan nevelt népet, hogy az valóságos megváltásnak érezhette „eljövetelét”. 3-4 évtizeddel ezelőtt bebalzsamozott teste elé tömegével járulhatott olyan ember, aki bizonyára nem választotta még szét magában a „szent sír zarándokát” és a szocialista polgárt. Gorkij párhuzama azonban ennél mélyebb összetevőkre is utal. „Minden tan, mely megváltást kínál, hitté válik. Erre van szükség, hogy egy eszme ne csák a gondolkodókat 'hozza lázba, hanem mozgalommá fejlődjék. S ezért, hogy az európai történelem során a számtalan gondolati rendszeriből csak kettő lett egyetemes: a kereszténység s Marx elmélete.” (Gyurkó) Az egyik a túlvilági, a másik a földi élet „szives kalauza”. Az egyiket a hit élteti, a másikat a meggyőződés. (Természetesen a marxizmust is lehet hinni, de Leninnek meggyőződése volt.) A kereszténység és a marxizmus poláris ellentéte nem 'jelenti annak a „régi” er- kölcsnök a teljes tagadását, amely az emberi együttélés szabályait, írott vagy íratlan törvényeit két ezer éven át csiszolta, alakította. A régi erkölcs teljes elutasítását csak a butaság vagy a gyűlölet tételezheti fel Leninről is. Álláspontja - mint minden örökséggel (kapcsolatban - csak a tagadva- megtartás lehetett. Tagadta egy egyetemes emberi erkölcs (létezését általában, de példamutató tisztességgel ragas2ikodott (hozzá az osztályban: és a mindennapi élet körülményei között. Lássunk egy példát. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” Nem hivatkozunk a parasztnyúzó földesurakra, a munkásaikat naponta meglopó gyárosokra, a háborús fegyvereket megáldó papokra. Csak felvillantjuk, hogy az erkölcs eme sarkalatos törvényének tükrében milyen vonásokat mutat az orosz forradalom vezérének arca. Először: a hatalmukkal visszaélő novgorodi végrehajtó bizottsági tagókat ki akarta azonnali hatállyal 'főbe lövetni? A Volodarszkij meggyilkolása miatt kitört tömegterrort ki helyeselte? Ki (követelte kategorikusan, hogy az ellenforradalmi zendülés megelőzése érdekében akár százával kell agyonlőni a tiszteket és a katonákat részegre itató lotyókat? Ki az, akit még Gorkij is tömeggyilkosnak nevezett? - Lenin. Másodszor: ki vívta meg a világ egyik legkevesebb áldozatot számláló forradalmát? Ki lépett fel a jogtalan letartóztatások ellen, ki védi meg a gyilkost kiáltó Gorkijt, ki írja a legemberibb részvétlevelet a fiát elvesztett Szeraflmovicsnak? Golyóval a nyakában és a mellében kinek jut eszébe, hogy az orvosok a kimerült munkatársakat is felülvizsgálják? Egyáltalán: (ki az az államfő, aki éveken át naponta 106
