Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - Vasvári István: Lenin (vers)
VASVÁRI ISTVÁN Lenin i. A széthúzásban és a vak zavarban a szellemed, a szellemed mutasson jelet; a láng-jegyű, a megmásíthatatlan. Ki balzsamozva fekszel évek mélyén s fölötted a városod fenyői, adj erőt a kínok fölé nőni, látni, mi lesz tál a perc szeszélyén. Nem megváltó, vérben-fogant élet, mit gondolat is tüzesít s eléget; mint láng-rabló, kit gondolata láncol, mert nincs más út a tömör éjszakából milyen csőrök tépik, ki hordja tűz-igéit, s váltva újra, másra: itt feltámadásra... Kit mm véd semmi bizton, annak minden otthon, annak szín és fajta egy karám, egy pajta, annak minden zászló egy-jövöbe játszó s kínban forrva, fájva, hisz e kín-világba’... . . .Mondom öt tovább is, hitem bárhogy fázik, arcélét idézem, csillagokig érzem, ember-magas égig él, melenget, fénylik. too
