Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - SZEMLE - Grábics Frigyes: Arrabona

ben sem szűkölködik az osztrák könyvpiac. Erzsébet angol királynőről (nem az uralko­dóról, inkább a nőről - hangsúlyozza a szer­ző!), Mária Lujzáról, a Mozart-családról, Wallensteinről, a 30 éves háború híres hadve­zéréről szóló regények mellett a mai kor ér­dekes személyiségeiről is jelennek meg köny­vek, ez utóbbiak félreérthetetlen politikai szándékkal, mint például Maóról, Che Geva- 7 ár ól, Sztálinról, Churchillrői vagy éppen 'Thomas G. Masaryk életéről. (Milan Macho- vec könyvét a Styria adta ki.) A Masaryk- életrajz kiadása egyetlen példa a sok közül, milyen gyorsan és céltudatosan reagál az oszt­rák könyvkiadás a politikai eseményekre. Ha­sonló kiadványok tucatszámra jelentek meg 1968. második felétől kezdve. Másik bevált módszer a közismert és közkedvelt szerzők gyakori szerepeltetése a könyvlistán. Hugo Portisch tv-kommentátor két kötete a kiállítá­son (így láttam Szibériát, így láttam Kínát) a képernyőn szerzett népszerűséggel fűszerezi a politikai riportázs műfaját. Portisch az ORF (Österreichischer Rundfunk und Fernsehen) egyik kulcsembere, szuggesztív erejű és kitű­nő szónoki képességekkel rendelkező újságíró - Nyugat-Magyarországon, az osztrák adások hatáskörzetében is jó! ismert - amolyan keleti szakértőnek számít, s minden alkalmat megra­gad, hogy a „keleti blokk” politikáját az osztrák előfizetők nyelvére lefordítsa. Hogy e fordításba némi ferdítés is vegyül, a gyanút­lan osztrák nézőnek alig tűnik fel, mert hír- magyarázatához bőséges tényanyagot használ fel, s ezzel a teljes objektivitás, a tárgyila­gosság látszatát kelti. A politikai jellegű irodalom nagy válasz­tékában megtalálható Ernst Fischer több műve (Fischert jóval a grazi könyvhét előtt kizárták az Osztrák Kommunista Pártból), s néhány vitaitat Nenningtől, a NEUES FORUM szer­kesztőjétől, akit a Kreisky-féle szocialista párt fekete bárányaként tart nyilván a közvélemény éppen a pártvezér elleni „dühös” cikkei miatt. A politikai irodalomra általában a vita, a min­denben kételkedés jellemző („Mit mondott valójában Marx?”, „Mit mondott valójában Lenin?”), eredeti marxista alapkönyv alig talál­ható a kiadványok közt. Más kérdés, hogy a sokféle könyv - s itt szépirodalomról alig esett szó — megtalálja-e az olvasót. A fugend und Volk kiadó például könyvheti katalógusában közli saját közvéle­ménykutatásainak eredményét. A 22 és 70 életév közti felnőtt lakosság sorában végzett felmérés szerint az osztrák felnőttek kéthar­mada nem olvas könyvet, 12 százalékuk ha­vonta több, 22 százalékuk pedig egy könyvet olvasott, illetve kezdett el olvasni. A kérdés egyébként így hangzott: „Olvasott Ön a leg­utóbbi egy hónap alatt könyvet? Hányat? A megkezdett könyvet is számítsa hozzá!” A részvizsgálatok adatai azt igazolják, hogy az iskolai végzettség jelentősen befolyásolja az olvasást. Az általános iskolai végzettségűek 82 százaléka nem olvas rendszeresen, 14 százalé­kuk havi egy, 4 százalékuk pedig több köny­vet. Az érettségizettek 38 százaléka több köny­vet, 33 százaléka egy könyvet, 29 százalékuk pedig egy könyvet sem olvas havonta. Az egyetemi végzettségű felnőttek fele az intenzív olvasók közé tartozik, e réteg olvasmányaiban fő szerepet a szákkónyv, a tudományos iroda­lom kapja. A magyar könyvkiadás számára a grazi ki­állítás tanulságaiból legszívesebben a gyorsa­ságot, az aktualitást, a módszerek sokféleségét, s nem utolsósorban a kiadványok nagyon von­zó külsejét hoznánk magunkkal. Sajnos, úgy tűnik, inkább az árpolitikai tanulságokat im­portáljuk, legalábbis erre utalnak az egyre nö­vekvő hazai könyvárak, s éppen akkor, ami­kor osztrák szomszédaink is kénytelenek vol­tak 8-10 százalékkal csökkenteni az egyébként rendkívül magas könyvárakat. . . BERTALAN LAJOS Arrabona 1959-ben indította meg a győri Xantus János Múzeum évkönyvsorozatát, Arrabona címen. 1965 óta a megyei múzeumi szervezet az év­könyv gazdája, tanulmányai az egész megyét felölelik. Viszonylag ritkábban téma Sopron (a Soproni Szemle tehermentesíti az Arrabo- nát), viszont több cikk jelzi, hogy a kisebb múzeumok (Mosonmagyaróvár, Kapuvár) is tudományos műhelyek ma már. Az első kötet szerzői még kizárólag múze- ológusok, azóta bővült a munkatársi gárda. Először a legközvetlenebb társintézményből, a levéltáriakkal, később a nem hivatásos, de képzett és hivatott kutatókkal. így az év­könyvsorozat ma már foglalata a megye és elsősorban a megyeszékhely múltjára vonat­kozó kutatásoknak, az eddig megjelent 10 kötet már nem múzeológiai, hanem történet­93

Next

/
Oldalképek
Tartalom