Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Pomogáts Béla: Költő a történelemben
POMOGATS BÉLA Költő a történelemben — Benjamin László költészetéről — * . ■ ' V . .. .... .N. A magyar költő — szoktuk mondani — együtt lélegzik a történelemmel. A nemzet sorsát figyeli, eszméket készít a sorsfordulóknak, megfogalmazza a változó korok tanulságait. Líránk, karakterét tekintve, közéleti; ritkán engedett úgy a bölcselet, az absztrakció vagy a műhely vonzásainak, mint a nyugat-európai népek költészete. A történelem mindig tanpnak hívta, tolmácsnak kérte, ellenkezésre szólította; s a magyar költő a legtöbbször elfogadta a történelem eme kihívásait. És így volt ez Kelet-Európábán mindenütt: a lengyel Kochánowski és Miqkiewicz, a szlovák Hviezdoslav, a cseh Macha és Wolker, a román Emi- nescu és Arghezi éppúgy népéhez szólt, nemzetét korholta vagy buzdította, púpt Balassi, Petpfi, Ady és József Attila. „Az irodalom — írja Németh László —;- ezekben az országokban mást jelent, mint nyugaton. Egy arányosán tagozott életben az irodalom: irodalom, keleten a szellem mindenese. Mivel hiányoznak feltételei, önmagának kell megteremtenie feltételeit is: a virág táplálja a fát, a gyermek neveli szüleit. A kényes külföldi árut be lehet hozni, de hogy qsinái- junk hozzá fogyasztót. Az író, ha író akar lenni, be kell ülnie a néptanító katedrájába, nyakába kell venni a béna tudományt, s hogy levegőhöz jusson, tisztítania kell a levegőt és irányítania a politikát. Az irodalom külföldről jött, s mégis mélyebben eltelik a nemzeti üggyel, mint nyugaton.” Ezek a szavak a népi mozgalom irodalmi tudatát fogalmazzák meg, egyszersmind azonban rávilágítanak a magyar líra közösségi és közéleti elhivatottságának forrására is. Nevezetesen arra, hogy társadalmunk szervezetlensége, organikus fejlődésének hiánya igen megnövelte az irodalom s általában a művészet politikai-közéleti súlyát és szerepét. Nálunk, ahol a nyelvújítás is politikai mozgalom lehetett, a költészetnek mindig társadalomalakító feladatokra kellett vállalkoznia. E vállalkozások hagyománnyá, sőt törvényszerűséggé váltak, irodalmunk karakterét jelentik, líránk öntörvényű fejlődésének fontos elemei. Mindezt azért kellett elmondanunk, mert Benjámin László költészete is a magyar líra közéleti hagyományainak évszázados rendjébe illeszkedik. Együtt lélegzik a történelemmel, „szinkronban van” a nemzeti lét folyamatával és eseményeivel. Benjámin különösen éber érzékkel figyeli a közösség sorsát, erkölcsi állapotának, önbizalmának, életkedvének változásait. Költői útja valójában ennek a figyelemnek a belső mozgását, a lélek • közéleti rezonanciáinak ütemét követi; a történelemmel szerves kapcsolatban élő költői személyiség gazdagodását vagy sérüléseit mutatja be. Az ihlet és a belső egyensúly a változó idő ritmusát utánozza: vállalkozásokra serken, válságokba merül, vagy újjáépül, aszerint, hogy mire kényszeríti a történelem hullámzása, a nemzeti sors emelkedése vagy süllyedése. A történelmet követi, anélkül azonban, hogy ki lenne szolgáltatva a változások szeszélyeinek. Benjámin költészetét figyelve ugyanis nemcsak a közélet rezonanciáját érzékeljük, nemcsak azt vesz- szük észre, hogy a közösség sorsának fordulatai miként töltik el bizalommal. 89
