Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - Pósfai H. János: Őszi vadászat (elbeszélés)

Megvárta, amíg az oroszlán eltűnik a keskeny csapáson. Aztán visszafelé szaporázott egy darabon, majd átverte magát a sűrű bozóton. Onnan egy mélyebb szakadékba ereszkedett, s úgy futott, mint talán akkor, amikor az orosz fiú nyomában szaladt Rohoncig. Mire az őrsre ért, kiverte a veríték.

— Egy aranyórát hoztam — mondta a parancsnoknak. — Az oroszlán küldte. De, ha nem igyekeznek, mindjárt a saját lábán masírozik ide.

Az erdő megmozdult. Parancs futott a drótokon, valamennyi őrhelyen vették az oroszlán érkezését. A készültség is elindult, csak Pirók János állt csöndesen az őrsparancsnok szobájában. Keskeny metszetű fejét egyenesen tartotta, mint egy szobor. Apró szeméből felszikrázott a csöppnyi mosoly, mint amikor kimondja egy-egy történet csattanóját.

53

H ért ay Mária: bogáncs