Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - Kamondy László: Ketten a lelkek névsorából (elbeszélés)

reményt ad azoknak, akik nem tudnak visszaütni, ha azt mondják nekik: pofa be, Rigó, te csak melózz, a többi ránk tartozik!

— Tudja-e, Fájsz úr — szólalt meg Rogozsán, mosolyogva —, hogy maga más oldalról ugyan, de a papság mellett tör lándzsát?

— Éppen ellenkező irányba török — válaszolta az asztalos —, abba az irányba, hogy már itt a földön legyen igazság. Mert hátha elmarad az égi igazságszolgáltatás! Ennek persze több bibije és nehézsége van még. Hogy mást ne mondjak, Rogozsán úr, egy almából csak egy almát lehet választani, de nem választhatok például egy körtét is.

A pénzügyőr nemet intett erre az elmefuttatásra.

—• Ha magának almát kínálnak, Fájsz úr — mondta —, erre tanítja meg a vallás, ne kívánjon körtét. Azt kell elfogadni alázatosan, amivel kínálják, különben éhes marad, vagy vitaminhiányban fog szenvedni. Már a Bibliában is benne van: add meg a császárnak, ami a császáré.

— Elismerem, hogy ez egy szép mondás — válaszolta Fájsz —, meg, hogy nagyon bölcs mondás is, de akkor csak egy császár volt. Most pedig a sógorom is császár mint a kátéesz elnöke.

A pincér szótlanul újabb korsókat tett az asztalra, és két rovátkát húzott a szűz számlára.

— Ez lesz a búcsúpohár — mondta Fájsz, miután egy oldalpillantást vetett Gizikére, a volt éjszakai portásra —, de ezt már maga rendezi Rogozsán úr, ha azt akarja, hogy én is rendezzem az adót még ma.

— Fájsz úr, maga csak ne pislogjon a sarokba — válaszolta Rogozsán —, mert maga ma engem kísér haza.

— Bevallom, éppen arra gondoltam — válaszolta Fájsz —, hogy mi lenne, ha mégse adnám át az adót ma este.

Erre a mondatra Rogozsán Boldizsár leemelte a botját a fogasról, majd visszaült a székére és intett a pincérnek.

— Két rumot — mondta —, két felet, Casinot vagy portoricóit! Semmi esetre sem kocsist.

Az asztalos kissé meglepődött, aztán figyelmeztetőn így szólt:

— Vigyázzunk! A rum, ha kubai, kupán fog vágni bennünket, Rogozsán úr! Jobb lenne, ha sörrel folytatnánk, vagy konyakkal öblítenénk le. Arról nem is szólva, hogy az asszony nagyon érzékeny a rumra még azokból az időkből, amikor csak ócska rumot lehetett kapni.

— Rendes asszony a felesége — jelentette ki Rogozsán —, kiváló asszony, hivő asszony.

— Rendesnek rendes — válaszolta Fájsz —, éppen azért haragszik majd rám, de már mindegy! Majd elmesélem neki, hogy magával ittam, főszemlész úr, így talán hamarabb megbocsát, mint máskor, mert azt szeretné, ha vallásos és érettségizett barátom lenne.

Rogozsán elmosolyodott.

— Nekem — mondta — csak négy polgárim van, Fájsz úr, de végig színjeles voltam az elemiben és a polgáriban is! Még ma is el tudnám mondani magának a vizsgakérdéseimet, pedig ezerkilencszázhuszonnégy kettő hó kilencedikén tettem vizsgát. Van magának valami fogalma, Fájsz úr, az ecetgyártásról?

Az asztalosmester nemet intett.

Rogozsán félig lehunyta a szemét, és kezdte:

— Első kérdés. Mivel kell denaturálni? Felelet: Vízzel és ecetsavval! Vizsga- biztos: Helyes. Es melyik folyadékot öntjük be előbb a kádba? Felelet: A vizet.

27