Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - Tornyai Farkas: Kagyló (elbeszélés)

TORNYAI FARKAS Kagyló A koncentrációs táborból visszatérve Ábrám Viktor úgy döntött, nem vesz részt többé az emberek lényeges dolgaiban. Korábban igazgatója volt az Éghaj latkutató Intézetnek, ekkor csak osztályvezetői megbízatást fogadott el azzal a feltétellel, ha később sem léptetik elő. A második döntésig 1956 ősze juttatta el. Lemondott a sugárzáskutató osztály vezetéséről, s kérte, helyezzék fel meteorológiai állomásvezetőnek egy hegyre. Szokatlan lépését nem indokolta. Ettől az időtől érzéketlenül számlálta a pontosan fogyó éveket. Szervezetének kopása sem érintette kellemetlenebből, mint egy jó előre meghatározható negatív ered­mény. Napjaitól egyedül szolid létbiztonságot várt, hogy a Márta makacs kísérletei végén mégis megszületett fiúgyerek felnövekedéséig üzembiztosán mérhesse a troposz­féra időjárási változásait. Rendes körülmények között a várható időre vonatkozó feltételezések nélkül ész­lelt. Ezen a téli estén sem szakított szokásával, csak éppen enyhe nyugtalanság fogta el, amikor a szélzászló nyomólapja élesen csendült. Arra törekedett, hogy műszerként érzékelje a műszerek jelzéseit, mindig azonos mozdulatokkal és időritmusban, ezért kissé csodálkozva nézett lábára, amikor az gyorsabban indul befelé, mint akarta. Kabátjáról a havat már csak akkor söpörte le, amikor felírta egy táblára a fonto­sabb adatokat, s a könyvecskét a folyosói asztalszekrény fiókjába tette. Fogasra akasz­totta kabátját, s miután hócsizmáját is levetette, indult csak a beteghez. A fiú nyitott szájjal aludt, komisz horkantások lökődtek fel a torkából. Amikor megremegett az ablaküveg, Ábrám Viktor a sejtett rossz bekövetkezésére várók meg­adásával bólintott, s már hallotta is a szélzászló nyikorgását. Anélkül, hogy kinézne, tudta, a pelyhek oldalazva sodródnak, s a nyitott folyosóra bekavar a hó. A gyerek nehezen lélegzett, valamivel nehezebben, mint vacsora előtt. Felhívta a postát, s kérte, kapcsolják össze az orvossal. A beszélgetés az utolsó mondatoknál megszakadt. Ábrám rövid gondolkodás után kiszerelte, majd ki is főzte az akvárium szellőztető készülékének gumicsövét. Utána sós vízzel telt lábast vitt a gyerekszobába, s feltette a kályha tetejére. Mielőtt távozott volna, lehajolt a fiúhoz és még egyszer figyelmesen megnézte ajakát, nyakát.- Ne csukd be! - kérte Márta, amikor belépett. Sötétben vette le ruháit.- Huzat van - hallotta megint az asszonyt. - Fordult a szél? A férfi meztelen lábán érezte a szobán átcsapó hideget.- Fordult - válaszolta, s arra gondolt, hogy az asszony most átmegy a gyerekhez.- Ha kell, fel tud jönni az orvos? - kérdezte az, amint visszatért. A férfi tudta, hogy az orvos csak akkor juthat fel, ha a hókotrók eltakarítják a havat.- Ígérd meg - kérte az asszony -, ez az utolsó telünk ezen az átkozott helyen! Ábrám Viktor a borotvát kereste gondolatban. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom