Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Endre: Móra Ferenc ismeretlen levelei Szombathelyen

koporsót vettük meg a megjelenése után 2 hónappal, de csak azért, hogy szó ne érjen bennünket, mintha arra akarnánk kényszeríteni a szegedi nemzetet, hogy tessék külön-külön megvenni a könyvet. Tíz példányos vásárlásra pedig a könyvtár fennállása óta nem volt eset. A magyarázat kézenfekvő: mi nem kölcsönzünk ki könyvet s a könyvtárbizottság abból indul ki, hogy olvasótermi használatra elég egy példány. Épp ezért a nyugta szerint a te könyvedből is csak 1, azaz „egy” példányt veszünk, de azt 5 Pengőért, a másikat pedig a szerző adománya gyanánt iktatjuk be. Erről mindjárt mellékeljük a köszönőlevelet is s azt hiszem, hogy ezzel az elintézési móddal a költő is, a kiadó is meg van elégedve.

Ami az én tiszteletpéldányomat illeti, azt én már megszolgáltam. Becsületes szívvel írtam róla egy kis recenziót a Magyar Hírlapnak, lehet már vagy két hete. Legközelebb ha fölmegyek, majd kisürgetem. Ügy rémlik, láttam is a szerkesztőségben a könyved recenziós példányát vagy negyve- nedmagával. Persze a pesti szerkesztőségekben senki se avatkozik a Pintér Jenő munkájába. Nincs ebben rossz szándék, csak nemtörődömség van. A magyar sajtóban mindenre van rovat s minden rovatnak van vezetője, csak az irodalomrovatnak nincs. Talán nem is a sajtó benne a hibás, hanem a kor. Nem bírjuk a versenyt a labdarúgókkal és az ökölvívókkal, pajtás.

Szívbéli szeretettel ölel Móra Ferid”

Móra a Magyar Hírlap 1933. március 5-i számában ismerteti Pável Ágoston: Vak völgy ölén így zsolozsmázok verseskötetét.

Március 8-i lapján tudatja Pávelt az ismertetésről.

„Szeged, 1933. március 8.

Kedves Gusztim! a Magyar Hírlap március 5-iki számában megtalálod azt a pár sort, amit írtain a könyvedről. Szívem szerint többet írtam volna, de kell a sportnak a hely, az irodalomnak centivel mérik a férhelyet.

Kicsit el is kellett venni utólag a tiédből, hogy Németh Jánosnak is jusson, akit egyelőre csak a verseiből szerepeltetek.

Kérlek osztozz meg vele köszöntésemben, amellyel vagyok mindkettőtöknek öreg kenyerese.

Móra Feri”

Az utolsó lap Pável címére december 11-én kelt. A dísztagságot megajánló levélre válaszol benne Budapestről, ahol már 4. hete fekszik szanatóriumban. Jókedve még a betegágyon sem hagyja el.

„1933. december 11.

Kedves Pajtás egészen ráhibáztál: én most majdnem a sírom fenekén vagyok: negyedik hete kínlódom egy pesti szanatóriumban. Azért ilyen sokára igenlem meg a kitüntetést, hasznos munkát kívánva a bátor harcosoknak.

Ölel: Móra Ferid”

Móra szinte érzi életének végét. Több levél és lap nincs a Pável-levelezésben. A Faludi Irodalmi Társaság dísztagságát már nem tudja élvezni, és levele helyett 1934. február 8-i kelettel a gyászjelentés érkezik.

79