Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Simon Endre: Móra Ferenc ismeretlen levelei Szombathelyen
Ma alig tudunk egymásról, abban sem vagyunk biztosak, hogy ki hol van a régi kollégákból, kik a fiatalok, akiknek volt bátorságuk magukat erre a pályára adni. Csak napilapokból értesülünk róla, hogy egyik-másik vidéki múzeum a maga emberségéből életre kapott, vagy legalább olyan helyzetbe jutott, hogy szimulálni tudja az életet, s nagyon sok kollégánk van, aki másfél évtizede nem látta a kultúrintézeteket — illetve nagyon kevés, akinek módjában volt nagyobb részüket sorra látogatni. Azt hiszem kedves kollégáim, mindnyájan tudjátok, hogy ez így van, valahogy változtatni kellene rajta, a magyar kultúra érdekében, meg a magunkéban is. S mivel más segítségére nem számíthatunk, magunknak kell a magunk dolgát kézbe venni, s én a mai körülmények közt csak egy célravezető módot tudok. Azt, hogy legalább a régi vándorgyűlések pótlására minden esztendőben egyszer jöjjünk össze lehetőleg mindnyájan, felváltva másik-másik vidéki múzeumi városban, egymás megismerésére és ügyes bajos dolgaink megbeszélésére. Félreértés ne legyen belőle: nem gondolok én alapszabályos szervezkedésre, s a magam részéről nem is vagyok barátja semmiféle egyesületesdi játéknak, mert attól mindnyájunk tapasztalata szerint nemigen várhatunk hasznot. Én csak baráti összejövetelt tervezek, amikor megismertetjük egymást a gyűjteményeinkkel, beszámolunk egymásnak és tanítjuk egymást, és elnöki csengő nélkül értünk szót az intézményeink bajairól, és a magunk sérelmeiről, amikből van elég. Hogyha aztán a beszélgetések során kialakul valamilyen lehetősége a sorsunk jobbra fordításának, annál jobb; ha nem jutunk ennyire, legalább kipanaszkodjuk magunkat, és megszorítottuk egymás kezét. Ha egyetértetek velem, kedves kollégák, szíveskedjetek azt nekem megírni, s nyilatkozzatok arra a kérésemre is, hogy az első összejövetelt a jövő év májusában Szegeden tartsuk meg, mert így írásos érintkezés útján ebben legkönnyebb megegyezni. Amennyiben beleegyező választ kapok tőletek, kellő időben elétek terjesztem a szegedi találkozó részleteit is. Most pedig bocsássátok meg nekem, közös munkánk egyik legérdemet- lenebb részesének, hogy a vidéki múzeális élet veszedelmesen nyugton hagyott kútjába éppen én hajítottam bele a követ. Valakinek el kell kezdeni, s nem a személynek van itt fontossága, hanem a kezdésnek. Szóbeli köszöntéssel minden jóra kész szolgátok: Móra Ferenc” Az október 12-én kelt levélre Pável meleg hangon válaszol. Október 22-én a múzeumi bizottság megtárgyalta és helyeselte Móra Ferenc felhívását. A javasolt időpont azonban nem felel meg, mivel az intézmények vezetői országosan többségben középiskolai tanárok, akiknek májusban az iskolában is sok az elfoglaltságuk. Ezért javasolják, hogy vagy a húsvéti szünetben, vagy június végén tartsák, amikorra már az érettségi vizsgálatok is befejeződtek. A választ október 26-án küldi el Pável. 1931. február 26-án kelt a következő levél, amelynek tartalmából látjuk, hogy Móra és Pável között szoros baráti kapcsolat alakul ki. Ebben Móra Lin76
