Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Andrássy Kurta János: Ókori eredetű magyar emlékek
a rozetta formát semmiképpen sem. Az oroszlán farán levő rozetta forma any- nyira világos, egyértelmű, hogy ezzel szemben az anatómiai jelleg föl sem merülhet. A különös az, hogy mégis fölmerült s ezzel lezártnak is tekintették a kérdést. Mert azt nem állíthatjuk, hogy azok, akiik ezeket az oroszlánokat festették vagy faragták, annyira tájékozatlanok voltak az izomzatok ismeretében. Hiszen az ember ősidők óta húsevő, tehát alig tételezhető föl még a mai urbani- zált világban élő emberről is, hogy ne látott volna széttrancsírozott állatot, s némi fogalma ne lenne annak csont- és izomszerkezetéről, formájáról. A stili- záltságra való hivatkozást sem fogadhatjuk el, mert azt László Gyulának, ki képzőművészeti végzettséggel is rendelkezik, tudnia kellene, hogy a stilizálás és a naturális formák egyszerűsítését, vagy dekoratívvá tételét jelenti, de inkább elhagyásokkal, mint többletek beiktatásával. Különben is az állatábrázolás mind az ókorban, mind az őskorban rendkívül fejlett megfigyelő készségről tanúskodik, s a szimbolikus formák is mint motiválások ugyancsak az őskorban már korán megjelennek. Az esztergomi oroszlán farán levő rozetta forma is szimbolikus ábra, és amire még fel kell figyelnünk, rendkívül fejlett kompozíciós rendszer szerint van az állat forma belső terébe beillesztve. A kerek rozetta forma szervesen illeszkedik a comb szintén kerek formájú terébe. Ezzel az elrendezéssel még inkább fokozódik maga a szimbolikus forma, ugyanakkor a kompozíció egységes tagolásúvá vált. Ha mindehhez a külső és belső kontúrok könnyed és szellemes stilizáltságát figyelembe vesszük, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy az egyiptomi kultikus ábrázolásokhoz hasonlóan, egy távoli időből fogant tradicionális kultikus ábrázolással állunk szemben, tele titokzatos jelekkel, amiket el kellene olvasni. Ez a „rozetta” forma gazdag analógiával rendelkezik. Mezopotámián és az iráni térségen keresztül Khorezmen át Japánig nyomon követhetjük azonos formával és azonos jelentéssel. De nálunk sem egyedülálló, s így jelenléte puszta véletlennek nem minősíthető. II. Endre aranybulláján (1222) a trónon ülő király jobb oldalán a feje mellett díszlik. Bal felől a holdat és a csillagot láthatjuk. Ha az aranybullán levő rozetta szerepét figyelembe vesszük, fel kell ismernünk, hogy az oroszlán rozettája is azonos tartalommal bír, s az is valamilyen égi vonatkozású szimbolika. Az aranybulla király ábrázolásához hasonló analógiákat találunk a mezopotámiai stéléken és a pecséthengerek sokaságán. (André Parrot: Sumerien) Ugyanebben a térségben oroszlán ábrázolásokon is láthatók a rozet- ták, de nyomon követhetjük Palesztinán át Egyiptomig. Ezeken nem a combra, hanem a lapooka fölé helyezték, ami döntően bizonyítja, hogy nem lehet anatómiai jelzés, mert a comb és lapocka formái tévedésből sem cserélhetők össze. A rozetta kérdést talán le is zárhatnánk, mivel a felsorakoztatott analógiák segítségével bizonyítottnak tekinthető, hogy az szimbolikus tartalmú forma. De ha már eddig eljutottunk, az eredetét is jó lenne megkeresni, mivel most már világossá vált, hogy az esztergomi oroszlán ábrázolásunk ebbe a mezopotámiai kategóriába tartozik, s ezek alapján feltételezhetjük, hogy nem a nyugati minták utánzata. Ha az analógiák sokaságát Mezopotámiában találtuk, nyilván ott kell keresni az eredetét is. És ez nem is nehéz, mivel az ékírásos feliratokon sűrűn előforduló motívum, vagyis írásjegy. De megtaláljuk a legrégibb, a piktográf írásjegyek között is. És mivel ezeket az írásjegyeket már megfejtették, így az értelmét is megismerhetjük. Ezek az írásjelek nem betűt, hanem szótagértékeket fejeznek ki, s így egy-egy írásjegy jelölhetett egy csoportba tartozó több értelmű fogalmat. így pl. a tárgyalt jelünk szótagértéke: AN, jelentése: Menny, Dingir = Isten (André Parrot: i. m. Világtört. Moszkva 1955. I. k. 214). Tehát 60
