Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Andrássy Kurta János: Ókori eredetű magyar emlékek

nünk, az esztergomi oroszlános freskónk, ha mindez így igaz lenne, harmadla- gos értékű.

A feltorlódó kérdések miatt szükségesnek mutatkozik Gerevich és Fettich analógiáinak alaposabb vizsgálata. Gerevich Németországból több példát sorol föl, de az egyeztetésének- hangsúlya a keretdíszítés palmetta és pontsor hasonlóságán van. A belső ábrákról nem szól. Fölemlíti II. Ferdinánd spanyol király (1157—1188) címerét is, ami Imre királyunkat az oroszlán motívumnak a saját címerébe való iktatására inspirálta. A felvetett kérdést nem a palmetta és pontsor hasonlósága dönti el. De még ha az oroszlán ábrázolások hasonlíthatók is, mint pl. a Fettich által (Nyíregyháza Múz. évkönyv II.) felemlített chartres-i kripta freskóinak oroszlán ábrái, akkor is csupán külső, formai hasonlóságokról beszélhetünk. Ezen a freskón az oroszlánok naturálisán vannak festve, csupán oroszlán voltukért. Nehézkesek és jellegtelenek. Rajzuk primitív, a szőrzet durván, esetlegesen jelzett. A chaffre-i monostor textíliái pedig annyira távol áll—

Oroszlán, dombormű Bulgáriából XII—XIII. szd.

nak az esztergomi falkép jellegétől, hogy nem is tekinthetjük idevágó analógiáknak. Ezek griffeket, szárnyas lovat s madarakat ábrázolnak, s csak annyiban rokoníthatók, hogy valóban keleti mintákat utánoznak, de nem nehéz felismerni export kereskedelmi áru jellegüket. Az állatábrák belső motiválása valóban nem más, mint a szőrzet vagy sörény, a madaras ábrákon a tollazat nehézkesen geometrizált stilizációja. Sorolhatnánk ezekhez hasonló, sőt korábbi eredetű analógiákat is, mint pl. a Sens (Yonne) Schatz der Katedrális VIII. századból datált gobelinjeit, de ezek is inkább a fontieket előzik, de az esztergomi ábrázolások különállóságát nem csökkentik, pedig állítólag ezek nem is Bizáncból,

57'