Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - FIATALOK - Pozsgai Zoltán: Cserhát József 1915-1969
költészetének minden emelkedő létrafokáért! A napi robot mellett! És akkor jöttek a „stimulátorok”: altató, kávé. A verse, hogy ki tudja, miért verek naponta ötven koporsószeget a szívembe ... Vagyis a ki- és bekapcsolást mesterségesen növelő, illetve apasztó szerek. Cigarettahalmok és üvegek! Ez volt... Apropos: Az Életünk — amiért Te is annyit küzdöttél — valóban folyóirat lesz hamarosan. Most olvastam a Naplóból legújabb verseidet. Nagyon szépek! Az Életünk legközelebbi számába szánt versedet a nyomda már kiszedte Szombathelyen. Mi jól volnánk, csak fájsz nagyon bennünk. De erről többet egy szót se! Mert elgyengült váltadra háramlana, amit mi érzünk: ismerünk jól! Szervezeted már rég megbomlott, de akkor is a válladat tartottad az egész égbolt alá. Nyugodjál, öreg Barátunk! Te már csak nyugodjál! Mindent megtettél. És végedül a tengert is láttad. A tengert, amelyhez még elvitt valami. A tenger végtelen, és benne vagy. És a tenger, ugye szép?... Képeslapjaidat pedig hálásan köszönjük! POZSGAI ZOLTÁN Heitler László: Tanácsköztársaság (Devecser) 46
