Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - FIATALOK - Pozsgai Zoltán: Cserhát József 1915-1969
CSERHÁT JÓZSEF 1915—3969. (Cserhát József, Batsányi-dí- jas költő, az Életünk szerkesztő bizottságának tagja, a Veszprém megyei Napló hírlapírója tragikus hirtelenséggel elhunyt. Tavalyi infarktusa kiújult. Bulgáriából hazajövet, a romániai Sinaja hegynél tört rá ismét. És végzett vele.) Kedves öreg Barátom! Ne búsulj, hogy „szép fejedhez odafekszik az este”. Amiért leginkább éltél, jól és tisztességgel elvégezted. A legmagasztosabb emberséget igyekezted költészeteddel beleönteni a telkekbe. Légy nyugodt, meddő vállalkozás nem maradt. Sokáig talán kevesen hallották hangodat, jóllehet, már a Magyar Csillag legkitűnőbb literátorai felragadták kezdő soraidat az orgánum ólmára. És az újjáépítés nagy buzgalmai közepette kötettel tiszteleghettél a régi görnyedtsé- gükből felegyenesedő embereknek. Emlékszem: leginkább nekik! Utána Neked a költői dicsőségből sokáig nem sok jutott, jóllehet életerőd — akkor még de bővében volt! — és lelked legjavát akkor is sok, kitűnő költeményként öntötted széjjel. Csak Te mindig keveset adtál a reprezentatív megjelenés kieszközlésére, ahelyett is inkább írtál. És kincseddel jól gazdálkodni soha nem tudtál. „Kenyeret, ruhát, papírt és bort adjatok nekem! Más nem kell!” Hányszor mondtad nekünk és feletteseidnek. Nem néztél irigyen soha másokra, akik joggal, vagy talán anélkül hangos elismeréseknek örülhettek. Te elég rangosnak tartottad a vidéki megjelenést is. Szemüveged hányszor végigjárt azokon a verssoraidon is, amelyek „csak” vidéken jelentek meg. Menni rangos kötetek után? Azt mondtad, ehhez nem értesz, és talán kár, hogy a múzsa ehhez Neked nem ad elég forró órákat, napokat. 44
