Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - FIATALOK - Tóth Ferenc: Kifutófiú (vers)
TOTH FERENC Kifuíófú Vagyok kapocs, nélkülem, rogyadozna a befejezett épület és csonkák lennének a vágyak a beteljesülés előtt. Feléin kiáltó szájakból áll a világ s parancs szavak szédületében futnak velem a napok. Vagyok kapocs, kiszolgáltatott kalapácsütések alatt egyértelmű és megváltoztathatatlan: scha el nem görbülhetek s kíváncsiságom kifulladni kényszerül parancsnokaim akaratában. A vasbcl-gyúrtalc még soha nem gondoltak rám hogy talán e bolond is akar valamit végre. Gyengének tudnak s bátran rámbízzák szennyesük mert elképzelhetetlen: egyszer én is unni fogom e cipekedést s éles fűrészem tespedt székük lábához tartom. Omolnak le, le a föld felé érdemük szerint szép sikolyú fűrészem vádló hangja között.
/
