Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - Lovász Pál: Üdvözlet (vers)

Könyvtárnyi példa s mennyi mester! Inasi szinten sem tudok cipőt sarkalni! — sose festem a réteket ... Csak egy túzok

röptére várok lankadatlan hogy Krőzusénál gazdagabban terülne az ünnepi asztal mondjuk — kilencszázhatvanhatban

A nagy homály medrének nekivágtál nem volt lámpásod nem volt csillagod az egyedülvalóság volt kísérőd béklyót törvényt előtted oldozott

Célod lidérc-visszája megkísértett vak káprázat fekete délibáb mennyívet villantott hullásba rántott ninccsé mosódott föntről a világ

Homályutad kő-alja tüske-karma sebesre mart csontig megszaggatott de sodra mint aranyrögöt folyóöl megtisztult fényességbe forgatott

Cseng most érced földmélyig hallhatóan süketség eped hangra szomjasan Magasságok mélységek fordulóján iránnyá lett minden iránytalan

LOVÁSZ PÁL

Weöres Sándornak —

11

Üdvözlet