Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - Csaba Imre: Ítélet (elbeszélés)
terrorcsapat vezetői keresték meg őt, tőlük tudta meg, mi történt. Pesten csak azt közölték vele, hogy azonnali hatállyal Kecskemétre helyezték. A terrorcsapatról sem volt szó. Joggal hihette, hogy a helybeliek kezdeményezésére oszlatták fel, vagy hogy csak Zsurek magánakciójáról van szó. Másnap Kecskeméten kellett lennie. Zsurek pedig Veszprémben folytatta a dolgát, toborzott, szervezett, lelkesített. Ha maradt volna még idő rá, ítélkeznie is kellett volna, mert néhány nappal a Tanácsköztársaság leverése előtt, amikor a megyei forradalmi katonai törvényszék megalakult, őt nevezték ki annak elnökévé is. Aztán még egy vidám ünnepséget, vöröskatona-napot is rendezett Veszprémben június 27-én. Meghívták erre a kanizsai vörös ezredet. A délelőttre hirdetett nagygyűlés, katonai felvonulás ugyan elmaradt a zuhogó eső miatt, de délután már a futballmérkőzést sokan végigszurkolták; volt gyermekmatiné, sétahangverseny, volt női szépség- és férfi csúnyaságverseny, este műsor a szabadtéri színpadon, kabaré a színházban, tánc mindenütt. Nem tudhatták, hogy semmi ok a vigasságra. Csak négy nap volt még hátra . . . Zsurekot az első csoporttal vitték Hajmáskérre. Igaz, nem sok időt töltött a táborban. Egyszer szerelőt kerestek, mert a veszprémi Korona szállóban, ahol a fehér tisztek laktak, elromlott a vízvezeték. Napokig tartott a javítás. Anyag is kellett hozzá: csővezeték. Azt mondta, ő tudja, hol lehet szerezni. Kísérettel küldték, de megszökött. Csehszlovákiába menekült, Martinba. Ott is maradt. Nem tudta, hogy Lusztiggal mi történt, nem gondolta, hogy szerepet kap még az életében. A folyóiratot sem ismerte, az Üj Márciust, amelyben az a cikk megjelent 1929-ben. a könyvről sem tudott, amelyet aztán a párttitkár elébe tett: — Áruló voltál, Zsurek Géza! Megbetegedett, nem jöhetett el hozzánk, Veszprémbe: nélküle tudtuk meg, amit meg lehetett tudni. Még annak a könyvnek a szerzője is adott egy nyilatkozatot, hogy Zsurek Géza „árulóvá válásáról” sehonnan máshonnan nem értesült, csak Lusztig soraiból. A megyei pártbizottság levele még idejében érkezett Martinba. Legalábbis ahhoz, hogy felolvassák neki: „Zsurek Géza elvtársnak, Martin. Kedves Zsurek elvtárs! Kérésére, a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján igazoljuk, hogy Önt 1919 áprilisában a Magyar Tanácsköztársaság Hadügyi Népbiztossága Veszprém megye katonai politikai biztosává nevezte ki, és hogy ön azt a tisztséget a Tanácsköztársaság leveréséig becsülettel betöltötte. Meggyőződtünk arról, hogy ... történész ... című könyvében téves információ alapján önre nézve sértő megállapítást tett, és hogy ez a megállapítás nem felel meg a valóságnak.” Felolvasták neki. Harmadnap temették. Azt mondják, veteránhoz illő, szép temetése volt. 9
