Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - Pozsgai Zoltán: A lóhalál útja (elbeszélés)
— Azt hiszem, úgy fizetnek most, ahogyan éppen akarnak! — Nem tudom. — Mire odaérünk, átjutnak a rábasövénylek a hídon. Az egykori árvagyámot Meredek Czakó Mátyásnak is hívták egyenes, kemény testtartása miatt, amelyből azonban mára csak a csizmaszárának, s valamelyest aranyfoga villanásának a keménysége maradt. Most már indulásra készen álltak. Gyura Mihály is eljött már a templommal szemközti Dömsödi-ház udvara elől, ahol egy, tegnap érkezett, új lánctalpas traktor állt. Felső testére régi parádéskocsásr-göncét öltötte, már rég letépkedte róla a cifra gombokat és szalagokat. Kellett most a csupasz, kopott posztógönc keménysége. Még az első világháborúban szilánk csapódott a derekába, s ha valami nem tartotta elég keményen, a szilánk elmozgott benne a kocsi rázkódásától, s kegyetlenül szúrta. Csizmája előrefuldoklott a kocsisoron a porban, a füst a kalapkarimája alá szállt pipájából. Még egyszer végignézett a kocsisoron, aztán föllépett az első kocsira egy apró, fürge fejű ember mellé. Az már markolta a gyeplőt. Nohiszen a ló elmegy, mondta néki az elnök. A ló okos állat, sok mindenre tud figyelni. De azért, ha megszokott útjától eltérítik, nem tudja, hova megy. Az emberre kell itt vigyázni. Mert az ember viszont jól tudja, hogy a lova hova megy. . . A nap egészen lilán kelt a falura: a Dömsödi-házra, a Czakó- házra. a Víg-házra, a mögöttük húzódó, hatalmas pajtasorra, aztán az alacsonyabb, faluvégi házakra. Az elnök intett, hogy indulás! És látta, ahogy kígyóként nyúlt előre a sor: először az eleje indult. . . Lehet, mondta, hogy élősúlyban veszik át a lovakat. De az is lehet, hogy gyomor, vér és csont nélkül. A nyugodt indulás láttán pipája elégedetten hintázott a mellén. Vállaik összekocogtak a kocsi ülésén a fölvert portban. A kitárt, világosodó ablakok tükröket tartottak nekik. A fahíd kajla korlátja megreszketett, ahogy átbillentek rajta. Az elnök hátradőlt. Marcalisaentvendel templomtornya hátrált és a hosz- szú utca két sor háza mintha . összeszűkült volna mögöttük. Aztán az asszonyok lassan becsukták Marcalszentvendel kapuit mögöttük. De egy ideig még ottmaradtak a kapuk előtt, kezüket a kötényük alá dugva. Gyie! Az apró, vékony nyakú Szeder András nyúlfcépére gömbölyű mosoly ült. Én is mezítelenül születtem a csőszházban, Gyura, de Meredek Czakó talán ruhástól bújt elő a mesíergerendájuk alatt? Gyie! De, azt mondom neked, még most sincs igazi egyenlőség! Mert az ő házuk, kertjük nagyobb a mieinknél! És még azt mondom, Gyura: legjobb lenne, ha a pénzügyminiszter hozna egy törvényt. Kimondaná, hogy ami forintot eddig kinyomtattak, az mostantól fogva mind hamis. Nékem is elveszne néhány száz forintom, de ennek a vén Vigh Istvánnak sok rohadnia! Még most is a hintóján hajt! A leánya, az a székről lefolyó, kövér fehémép apránként eladogatta a Paraszt Testvériség elől az erdeiket. Még a rostájukat is. És, mondják, hogy a vén Vigh meg az imád- ságos könyv lapjai közé rakta iá százforintosokat. És a pénz már odáig ér a könyviben, ahol az Égi Szűzvirág kezdődik. Gyie! Ez a százhetvenharmadik oldal! Mondaná ki a pénzügyminiszter, hogy most minden forint hamis... És csaholt tovább, az elnök fülébe, hogy a Czakó Mátyás háza meg úgy terpeszkedik a templamdomb alatt, mintha más ház nem is volna Marcalszent- vendelen. Gyie! És végigcsapott a lovakon! — Bolond vagy, Mátyás! Bolondokat beszélsz te máma! Ä! — Miért? — Hajts! — Gyie! 10
