Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - Kulcsár János: Köszöntjük az olvasót
A kiadványsorozat korábbi, antológia jellege sok mindent meghatározott a szerkesztésben és a rendszeresen jelentkező munkatársak írásaiban egyaránt. Most, az „átálláskor”, ez természetesen zökkenőt okoz. Folyóiratunk első számának talán hiányzik is az egyéni „arca”; kissé formátlan, gyámolításra szoruló, de ugyanakkor reményekre is jogosító — mint minden újszülött. Ha van érdeme, az talán a hűség, amellyel Nyugat-Dundntúl irodalmi életének stilá- ris, tartalmi és felfogásbeli sokféleségét tükrözi. Időbe telik, míg kialakul a kívánt egyensúly, és sokak cselekvő jóindulatát követeli az eljövendő néhány hónap. „Olim meminisse juvabit” — mondjuk mi is Vergiliusszal, őszintén bízva abban, hogy egyszer majd valóban „jólesik visszaemlékezni rá. . .” Addig talán a közelebbi célokról valamit. Az újjászületett Életünk továbbra is megjelenési helye marad a színvonalas nyugat-dunántúli írásoknak, enyhítve ezzel központi folyóirataink krónikus túlterheltségét. Reméljük, hogy ugyanakkor sikerül majd távoltartani magunktól a provincializmus, a mellőzöttség pózában szenvelgő dilettantizmus, az elvi tisztázatlanság kísérteiéit, amelyek, bizony, néhol még közbenjárókra is találnak. Időnként szívesen erősítenénk folyóiratunkat az ország más tájain élő írók, költők, kritikusok tehetséges, jószándékú alkotásaival. Szeretnénk felmutatni a nyugat-dunántúli embert és tájat az ország színe előtt, hiszen ezt a munkát senki sem végezheti el helyettünk. A szűkebb pátriánkban élőkhöz pedig megpróbáljuk közelebb hozni a nagyobbacska hazát a toll erejével. Igyekszünk segíteni hazug legendák oszlatásában, rombolni a „vidék” önállótlanságának bénító mítoszát. És ha má.r sorsunk az országhatárra rendelt bennünket, ki-kitekinteni néha a közvetlen szomszédokhoz Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Ausztriába. Nem messzebb, mint ameddig a szemhatár ér, és nem kotnyelesebben, mint amennyit a jószomszédság megenged. A törekvés nagyjából ennyi. A bizonyítás még várat magára. Reméljük, nem késik soká. Addig is jelentkezünk az Életűn,kkel, minden második hónap elején. KULCSÁR JÁNOS 4
