Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - SZEMLE - Csordás János: Veres Péter - Tüskés Tibor: Párbeszéd a Balatonról
nem akarják tudni. Mert csak ezzel magyarázható, hogy kevés itt a baromfi, jó ugyan a bor, de nincs igazi gyümölcskultúra, nincs elég zöldáru. Pedig lehetne! A mocsári humuszon savanyú fű, sásféle, cselka terem. De a hozzávaló nép is hiányzik. xNincs termelő apparátus. Elmaradott szemlélet, az élelmesség hiánya jellemzi az ilt élőket. A fiatalok is „kiestek” a faluból, s az új élethez még nincs szemük. „És Pygmalionjuk sincs, aki újrateremtené őket.” Se, ide, se oda nem tartoznak. Múltjukat csak a nyelv, a fonetika őrzi. S megtoldja a szellemi élet diagnózisával: „az egész országban itt legszegényesebb a szellemi élet. . .” Veres Péter így és ilyennek látja a Balaton- környélc népét. Hogy igaz-e, elfogadható-e ez a nemes indulat tűjével készített rajz, nem merem bizonyosan állítani.Veres maga mondja a cikkhez fűzött Utószó ban, hogy országos gondokat kevert ebbe a Balaton-ügybe, s azt szeretné, hogy az egész országból virágzó Paimó- nia legyen. Hogy ezért írt ilyen érdesen, igazat kell adnunk neki? A szándék mentség is egyben? Tüskés Tibor ezt kérdőjelezi meg, előrebocsát- va, hogy sokat tanult Veres Pétertől, de „szava horgát” mégis beleakasztja Veres Péter cikkébe, mert bár nagyon sok megállapításával egyetért, nem tudja elfogadni Veres megállapításait az itt élő népről (hogy ti. túl konzervatív, közösségi és szociális hagyományok híján való). De Tüskés válaszában más kifogásokat is találunk: nem ért egyet a láj elhanyagoltságáról tett megállapításokkal sem. Veres szemléletében, megállapításának igazsága mellett van valami, ami Tüskést nyugtalanítja. Válaszából az tűnik ki, hogy Veres elsősorban ,,gazdaszemmel” vizsgálja a tájat, s szemléletéből hiányzik, vagy legalábbis nem elég hangsúlyos a táji esztétika. Tüskés „szerelmese” inkább a Balatonnak, a Balaton-tájnak, Veres kritikusa. De ne siessük el megállapításunkat. Tüskés úgy szereti a tájat, hogy apránkint szintén elmondja, amit bírálandónak tart. Megmagyarázza a táj elnéptelenedésének az okait (ipartelepítés szívóhatása), beszél a telekbörzéről, ami elképesztő méreteket ölt errefelé. Tehát ki is egészíti Verest. De határozol Um szembeszáll a táj népének elmarasztalásával, érveket sorakoztat fel állításának bizonyítására. Megvédi a táj népét, történelmi múltját. Elég sokat tud felhozni mellette. Felsorolásukat nem tartjuk fontosnak, a válasz e része önmagáért beszél. De dunántúli embernek jólesik olvasni ezeket. Tüskés tolla megélénkül, amikor számba veszi Veresnek azt a megállapítását, mely szerint a tájnak „nem voltaic Szabó Páljaik, Sinka Istvánjaik, Veres Pé térj eile, de még Áchim Andrásaik és Nagyatádi Szabóik sem”. Zrínyi, Berzsenyi, Vörösmarty, Babits, Hippi-Rónai és Egry neve az ellenbizonyíték. S amit még Tüskés sem említ, mert részben monográfiákban sincs feldolgozva: 1848 Balaton-környékének szereplői, 1919 forradalmárai. Tüskés az elmúlt évtizedek, napjaink Balalon-jelentőségét húzza alá a tó mentén élt vagy élő alkotók felsorolásával. Tüskés tehát arra helyezi a hangsúlyt, amit a Balaton emberi vonzásában, szépsége révén nyújt az embernek, köztük leg- nagyobb alko tóinknak. V kis könyv hátralevő részében még három írás szerepel. Veres Péter levele, melyben egy balatoni körutazást javasol a vita lezárására. .V közös utazás megtörténi, erről Tüskés riportja számol be. Az út elején Veres újra kijelenti: „Ismétlem, nem a tó, nem a strandok és a szállodák érdekelnek, hanem a mögöttes emberi világ, a nép.” Az utazás végén ott a tanulság, s mert mégis csak a Veres felvetette gondolatok alkották a vita fő tárgyát, jórészt az ő megállapításainak igazolásával zárult. Helyesebben: amit mondott, igaz; az tudniillik, hogy még többet lehetne itt termelni, valóban virágzóbbá lehetne tenni a tókörnyéket. Tüskés Tibor megállapításaiból is helyesnek bizonyultak azok, amik mellett letette a garast: e táj szép, vonzó, e láj nemcsak gazdasági, hanem esztétikai minőség is. A népről és múltjáról tett megállapításai nem cáfolódhattak meg, minthogy igazak. A kis könyvecske végén egy igen szép írást találunk, vagy inkább vallomást Tüskés Tibor tollából, Mindennap Balaton címmel. Ez az írás jobbára nem vitaanyag, ez prózában írt költemény, amit helyes volt a szerzőnek odatenni írásai végére, mintegy egyensúlyba hozva a mérleget, melyen Veres Péter vitaindító megállapításai omúgyis sokat nyomnak. Érdeklődéssel olvastuk végig kettőjük könyvét, habár első megjelenésük idején is már izgalmat keltettek a cikkek. A fonyódi járási tanácsot dicséret illeti, hogy vállalkozott az öt írás összegyűjtésére és kiadására. Csordás János 150
