Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - SZEMLE - Palkó István: Tatay Sándor: Vulkán
ez a lényegesebb, drámaibb és tragédiákkal terhes. Ehhez a második életes világhoz az első úgy tartozik hozzá Balatonjával és Bada- esonyjával, mint szeszélyes és kiszámíthatatlan vad természeti erő, amellyel éppen úgy meg kell birkóznunk, mint önmagunk belső világával, de úgy is hozzátartozik, mint monumentális díszletek egy zárt életforma színpadához. A kulisszák lenyügözőek, de a köztük hordott emberi sorsok inkább ijesztők és két- ségbeejtők. E nagyszerű tájba valaminő nagyszerű emberpéldányokat, az életerőnek és cselekvésnek kiemelkedő képviselőit képzelné szívesen az ember, ezekkel népesítené be e táji paradicsomot, s helyette csonk-családok, az élet sérültjei, hóbortosak és eszelősek, a bor gőzétől megroggyant, leépült személyiségek, megcsö- kött életformák, reménytelen jövőjű gyermekek nyüzsögnek kísértetiesen éles kontrasztjaként a csodás táj világnak. Tatay az életet ábrázolja, a táj állandó kontúrként van jelen, írói tudatossággal visszafojtoltan, de éreztetve a hely konkrétságát, e sajátos magyar tájegység légkörét, hangulatát. A cselekmény időpontja is kitűnően érzékeltetett. Társadalmi rendszerváltásunk első szakaszában játszódik a regény, amikor „egy kicsit rablók persze mind, akik a tűznél vannak, de azért némileg hasznosak is . ..” — ahogy egyik szereplő mondja a regényben, amikor a főispánok olyanok lettek, mint hajdan a királyok, akik rendőrökkel őriztetik a vármegye határát, hogy az éhező nép ne hozhasson élelmet, eleséget egyik megyéből a másikba, amikor csak „valóért” adtak valamit, de a pénzért semmit, amikor a „pénzzel valahol bűnöket követtek el, mert az romlott óráról órára amikor egy ország éhező népe, dolgozója egy álló évig ingyen dolgozott. Az új életforma hite és öröme ide, „e sáros hegy és a bor gyászos világába” nem hatolt még be, de az új eszmék vámszedői már itt is megjelentek, hogy saját pecsenyéjüket sütögessék gátlástalanul, mások tönkretétele árán, s akik ellen csak a régi, meggyőződéses kommunisták merlek szót emelni, a hatalommal való visszaéléseiket: zsarolásaikat, harácsolásaikat, lopásaikat leleplezni. Ma már 10 év távlatából szinte dokumentumértékű ez a regény, amely 25 év előtti történelmi pillanatnak az árnyékoldalát örökíti meg személyes élmények hitelességével és tényszerűségével. Tatay korábbi műveiből is ismert balladás ábrázolása érvényesül ebben a regényében is. A népballadák tömörségét és tragikumát sikerül egyes fejezeteiben, így a Bor és vér című 12. lej (ízeiében is egyesítenie. Kiskotsy Borbála sorsában, aki legjobb igyekezetében is csak a sárba és ködbe bújt falusi házak ridegségét, megriadt paraszti elzárkózását ismerheti meg, meg a hatalom könyörtelenségét, a potyaivók és a részegségtől felelőtlenné váltak nagyliangúságát, amik végül is halálát okozták. A reménytelenség és kilátástalanság világa ez a táj egyénben és közösségben egyaránt ebben a desperált történelmi pillanatban. Az ország legszebb tája nem köti az embereket, inkább taszítja, elkívánkoznak innen több boldogulást ígérő vidékekre. De nemcsak az iszá- kosság, nyomor és bizonytalanság öli a lelkeket, hanem még ráadásul az emberi elaljaso- dás legundorítóbb formája: a bcsúgás is. Ez pecsételi meg Fü Gábor sorsát is, aki szánalomból családjához veszi Szarka Gyuri leányát, s emiatt, s korábbi kisebb torzsalkodás miatt Szarka bosszújának áldozata lesz, éppen akkor, amikor jobbra törő társaival a hegy jövőjét tervezik, amikor emberi jövőt álmodnak a hegynek a szövetkezésben Ekkor jelennek meg a rendőrök s Fü Gábort fegyver- rejtegetés címén letartóztatják. A pisztolyt természetesen Szarka csempészte Füék óljába, a nádtető alá. így teljesedett be Fü Gáboron is az a népi szólás, miszerint: amely kutyát agyon akarják ütni, annak veszett hírét költik. Ezzel a desperáló képpel zárul a regény, mint egy történelmi pillanatnak lidérces tanúja és villogása. Tataynak ez az 1958-ban írt, s most új második kiadást megért regénye családi regény- ciklusába tartozó mozaik, a Húshagyókedd, Simeon család, A másik leány, Kenyér és virág stb. sorába. (Magvető, Budapest, 1968. Második kiadás.) Palkó István 147
