Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Losonci Miklós: Látogatás Rozanits Tibornál

Amiben újított — a vonalvezetés. Kemény kontúrjait fellazította, s a lágy kötegekkel közelíti meg hatásos egyéni formákkal a tárgyakban és jelenségekben megnyilvánuló atmoszférikus jelekké átváltott emberi érzelmeket. Így telíti lélekkel, megrendüléssel és örömmel a hangtalan növények embertől érintett világát. Jellemző vonása, hogy egy művészi, rajzi problémát összefüggő műves testvéri csoportjával kutat és old meg. Kecsesen hajló vízi növények közé rejti gólyáit és lúdjait, sás, nád sugaras íveivel küszöböli ki a sekélyes eredményt. A századforduló sok művében libák jelentették a giccset —Rozanits a lúd dallamos formáival tiltakozik, s a növényi és állati formák párhuzamos ritmusával bizonyítja, hogy nincs értéktelen látvány, csak rossz festő. Érdeme, hogy szövevényes vegetációba helyezett röppenő, a növényeket mintegy meghosszabbító gólyákban és hidakban felfedezte elfeledett szépségüket. A látvány egységes, a szálló madár a hosszú nádas aktív részletének tűnik, s nem külön szerkezetnek. Csak gólyák ezek a ritmikus alakzatok? Bennük kavarog a nyár beteljesedése is. S ahogy szállnak, viszik magukkal a nagy víz atmoszféráját is, hiszen azok gyermekei. A kertészélet intenzitása révén tartalmaznak Rozanits vonalai íüozófiai elemeket, kompozíciói jelzik meghatottságát és véleményét a világról — madarakkal, füvekkel analizálja és értelmezi a mindenség titokzatosan egységes lényegét. (Riadalom 1967, Gólyák 1967).

Műveinek 1967-es áradásában főleg linómetszetekkel találkozunk. Öreg kutakat, pincerészleteket idéz érzékeny vonalvezetéssel. Teret kapnak az itáliai utazás élményei. A reneszánsz csöndjét hordozó homlokzattal egészíti ki a mai olasz kisváros népének ágáló csoportját. Csönd és kiáltás ellenpontja rejtőzik el a fehér tömbök és a tűhegyes fekete rovátkák egyéni összetételében (Kiáltás). Intezíven intim kalligráfiával dolgozna fel a levegős magyar tájak és a kultúrává gazdagodott itáliai városképeket. A kiemelés erejével, gyors vonalfutamokka] láttatja a geometrikusán tagozott kaput, ahol bezúdul az évszabhardozó kert friss energiája, s megpihen a kút pianóra halkított epizódjánál (Kút).

Dicsérendő, hogy minden új témát eltérő egyéni forma jegyekkel valósit meg. Dinamikusan ellenpontoz, széltől hajtott felhők robbanékony belső mozgásának ad támaszt a hegy tartós nyugalma (Olasz kisváros). Ciprusok székes- egyház alakzatában a növényekben lépő csöndet és egy város csúcsos karakterét jeleníti. (Assisi). Mértéktartó találékonysággal szervezi hidegtűit, melyek közül kiemelkedik a Gondolatemető (1968). Emberi nosztalgiát éreztet az öreg bárkák dallammá kapcsolt íves együttesében, ahol a hangsúlyozott csónakhajlatok a hullámos tengert ábrázolják, és rend, ziláltság egységében a gondolák enyhe ringásában élővé varázsolja az élettelen anyagot művészi átköltésében Vonalainak szövevényes, mégis rendezett hieroglif rendszerével figyeli grafikává nyomasztóan magas falak tövében apró ábrák szövetségével a térbe zúduló, monumentálisra tisztított embert (Szabadulás).

Rézmetszeteiben hiánytalan rend uralkodik, abszolút pontosság, s a düreri ösvényeken megvalósított Rozanits hegyek harmóniát sugároznak (Hegyek ékszere).

Basztelleiben feloldja fegyelmét, és szinte felforrnak a színek. így jó, hiszen az érdi mezőkre özönlő nyarat, a cséplés mozzanatait ábrázolja, a felhevült emberi tevékenységet, s ennek méltó, pontos kifejezésére csak az éles, harsány színek alkalmasak.

Motívumai állandó bővülnek. Igaz, megmarad a táj, a sok növény a sok madár, a munkálkodó ember, de legújabb vázlataiban őrházra, kaszafenőre,

136