Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Losonci Miklós: Látogatás Rozanits Tibornál
Ütinaplók — mondtam — a képek, egy közös útról alkotott beszámolók. Nem az utat ismerjük meg belőlük, hanem azt a látomást, melyet, az utazó alkotott magának. A látomás úgy igaz, mint a mese, tehát a realitást úgy mutatja be. mintha a csoda lebegő talaján álmodná meg önmagát. Ha ragaszkodunk a terminus technikusokhoz: szürrealista festészet ez. De Illés Árpádnak nem Delvaux, nem Dali, hanem egyszer Bolond Istók, másszon: Gulácsy Lajos a Vergiliusa. Gyermekes is, naiv is, de bölcs is — a látszólag egyszerű nyelv, a jól ismert formák gazdag és sokszínű mesét mondanak arról az országról, ahol 60 éve utazgat Illés Árpád, s nem is véletlenszerűen, hiszen mindenhol megfordult, ahol érdemes. Elvetődött, ahogy Gauguin követelte a művészektől, a Parthenon lovain is túlra, egészen a gyerekkor kis falováig. Ez a festészet tele van reménnyel. A reménytelenség valaha hőssé vagy filozófussá, ma tisztátalan cinkossá teszi a művészt. A tehetség nemcsak esztétikai bátorságot jelent, hanem azt a fölényt is, amit a reményből meríthetünk Illés Árpád képei bátorítják a nézőt, hogy remélni merjen, hinni újra a mesében, a mese igazságában. SÍK CSABA Látogatás Rozanits Tibornál Érdi tuszkulánumában kerestem fel Rozanits Tibort, ahol állandó rigófüttyel dúsított csönd kellemes és hasznos üzemanyaga röppenti a műveket. Fák zöld óceánja övezi a kertet a távoli Duna kék szalagjával. Szenvedélyes kertész, s a növények gondozása számára a mű első stádiuma. Különleges metamorphosis ez. Figyeli a sás, pálma nagy ívekben elágazó termőkedvét, s lágy ritmusú vonalakká fejleszti a madárdaltól érintet kert reális alakzatait. A kertész és a grafikus összetett szemével vizsgálja a föld, fény, eső energiáira alakuló vegetáció kifogyhatatlan hullámjátékát. A virágok sok apró látványa, változó formaalakula- ,ta növeli benne a grafikusi látást, s a magvetés, kapálás, öntözés művészi kategória lesz. Szemlélődöm és gondolkodom. Tökéletes kompozíciónak érzem a rézmetszet szigorú nagyvonalúságával szervezett veteményest. Kettős sárj adás ez i— a tavasz intésére almafák rügyeznek és terrnészetlenditette rézkarcok érnek művészetté. Beszélgetünk. Barátait említi — legnagyobb tisztelettel Koffán Károlyról szól. Tőle tanulta a mesterség odaadó szeretetét, és azt, hogy minden stílusban a minőség dominál. Minden műben önmagunk növekvő maximumát kell adnunk — trükkök helyett megrendülésünket és csodálatunkat építjük műalkotássá az erőfeszítéssel megszerzett és birtokolt formai eszközök segítségével — jegyzi meg csöndesen, hálásan említve első irányítóinak, Burány Nándornak és Radnóti Kovács Árpádnak nevét. Az 1947-es zsennyei nyár volt a kezdet, ahol a nagybányai példa nyomán érzékenyen festette a lombok zöld örvényét. Hosszú utat tett meg a hajdani szombathelyi kirakatrendező, míg eljutott a Képzőművészeti Főiskoláig, ahol 1958-ban szerzett diplomát, hosszú volt az út, de megérte, hiszen metszetei eljutottak Belgrádba, Bécsbe, Berlinbe, Luganóba, Torinóba. Moszkváiba, sőt díjat is nyert a miskolci grafikai biennálén. 133
