Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Tarabó Zoltán: Így láttam a tragédiát

jolt. Valaki — a vonásaira nem emlékszem már — ,,iroda Imazott'' a laborató­rium túlsó sarkában. Etelka ekkor még nem volt a gyárban ... 2. A kin c s Fiatal gyár a répoelaki, tizenkét éves csupán. Vonzotta a fiatalokat, munkáso­kat, értelmiségieket egyaránt. Sok itt a hajdanvolt olajbányász Zalából, akik aztán hetente, kéthetente látogatnak haza. Megfordult itt jó néhány fiatal technikus, mérnök is — aztán jórészük az idők folyamán elhagyta a gyárat. Az utóbbi időben azonban — úgy tűnik — kisebb a műszakiak fluktuációja, s egyre erősebb lesz a kötődés. Sokat tesznek azért a gyár vezetői, hogy így le­gyen. Aztán sokat tesznek azért is, hogy megtartsák a kincset, a „vadon termő” gázt, amelynek háromnegyede nemrég még a levegőbe szállt. Mert ez itt az egyik legnagyobb gond: megtartani a föld kincsét, s megtisztítani szennyezései­től. Ezek a szennyezések nem több, mint két-három százalékot tesznek ki (a széndioxidot kísérő szénhidrogénekről van szó elsősorban), de ez a mennyiség épp elegendő arra, hogy megkeserítse a szakemberek életét. Európában egyedüli természetes széndioxid-előfordulás a répcelaki (illetve a kisalföldi), s így nagyrészt érthető, hogy tökéletes, kész recept sincs a megtisz­tításra. Ügy mondom, ahogy van: kissé szomorúan hallgattam az üzem egyik ve­zetőjét, aki azt mondta; nem is érdemes túlzottan tiszta gáz előállítására töre­kedni, a világgazdasági piaci viszonyok egyenesen ösztökélnek ennek ellenke­zőjére. (Ti. hogy a kevésbé tiszta terméket gazdaságosabban el lehet adni, mint a 99,9 százalékos tisztaságút.) Ügy tűnik: a régóta emlegetett rekonstrukciót is erre a — minek nevezzem — „minimálprogramra” építették. És ha már a re­konstrukciónál tartunk, hadd mondom el, évek óta húzódott, míg végre a kö­zelmúltban hozzáláttak. Az irodaház kontúrjai már látszanak . . . Mindjárt mel­lé tennék néhány tényt. Mindenek előtt a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kí­sérleti Intézet megállapítását. A széndioxid — írják — „rendkívül előnyös de­vizaforrást jelenthet. Előzetes számítások szerint 10—12 forintos dollármutató érhető el”. Aztán itt van egy másik tény is: a gyárnak magának kell előterem­teni a rekonstrukció költségét, a százegynéhány milliót. . . Végső soron meg­lesz ez a pénz, hiszen a Kőolaj és Gázipari Tröszt egyik legjövedelmezőbb ter­melő egységéről van szó. Ügy fordítom a kérdést, vajon nem éppen ezért kelle- ne-e a lehetséges legnagyobb segítség ahhoz, hogy az elérhető optimum felé közelítsünk! ? Tizenkét évvel ezelőtt 23 millió forintos beruházással készült el a küllemé­ben impozáns üzem. Az évek során további milliókkal gazdagodott. Mégis azt érzi az ember, hogy a fejlesztési munkában több volt a spontaneitás, mint a kel­lő mélységű átgondolás. 1962-ben például még nem volt desztillálótorony. Nem kielégítő az abszorberek működése sem, s mint a MÄFKI megállapította, „egyes időszakokban jelentős mennyiségű vizet lehet leengedni az abszorberek alján, ami... a szén teljes inaktivitását jelenti a tisztítás szempontjából”. Magyarul: nem szűr a szűrő . .. Aztán. Ahány vezető, annyiféle fejlesztési koncepció. Márpedig korábban nem volt itt hiány vezetők fluktuációjában sem ... És Répcelaktól egyre töb­128

Next

/
Oldalképek
Tartalom