Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Salamon Nándor: Borsos-kiállítás Győrött

ványgömb. Ahogy a szerencsés gyöngyhalász mutatja meg társainak a különösen szép gyöngyöt, hasonló szenvedéllyel tárja elénk, emberek elé a szobrász nagy; felfedezését, a születés valóságának szépségét. Lenyűgöző költőiség — ugyanakkor nyárspolgári szemforgatást eltaposó realitás.

A probléma tovább finomított, egyszerűsített, ahsztráhált megtestesülésének tekinthetjük a Sine nomine című alkotást (1967). A lapos márványkorong olyannak tűnik, mintha a rezgő, hullámzó víz koptatta, csiszolta volna, s a művész számára csak az áttörés nehéz munkája maradt. Az előbbinél raffináltabb., s talán ezért kevesebb formai élményt nyújtó e talapzatra állított márvány len-,

A szerelem, a férfi és nő örök társkeresésének és egymásra találásának szimbóluma a Canticum canticorum II. A kettős hasábalakú, alul összekapcsolt márványpár csak alig érzékelhető jegyek alakjában hordozza emberi mivoltát. A férfi figurája szögletesebb, a nőt jelző tömb karcsúbb, enyhe domborulatok hangsúlyozzák nemi hovatartozását. A végsőkig fokozott egyszerűség, simára csiszolt felület és hullámzó vonalgazdagság jellemzi e művet.

Ritkábban készülő állatábrázolásaiból három alkotást láthattunk. Az Ártatlan áldozatok című szobor a monolit egyszerűségével ragadja meg a szemlélőt. Kitűnően karakterizált, rusztikus felületű, szenvedélyes vésőnyomokkal formált lófej sejteti azt a keserűséggel vegyes dühöt, amellyel a humanizmus nevében az ártatlan élőlények (emberek) oktalan pusztítása, gyötrése ellen til—' takozik. A végső fájdalmas tusáját vívó, szinte az eget vádoló fej archaikus elődöket idéz fel, az utánzás legkisebb jele nélkül, újrateremtett formákkal. Az Aranykor kettős lófő, a nyugalom, a béke, a szinte klasszikus harmónia kifejezője. A Madár című új alkotása iá korábbi stilizált állatfigurákkal rokon. Végtelen egyszerűsége ellenére a kiállítás emlékezetes darabjai közé tartozik. Problematikája ennek is a születés, méginkább a továbbélés, amit az állat belsejében láthatóvá tett tojás mutat, mint az élet keletkezésének kiindulópontja. A simára csiszolt formák áttörése, az áttörésekben megformált plasztikus részletek kivésése — úgy tűnik — az újabb Borsos-szobrok egyik új jellegzetessége lesz. Utóbb készült szobrai közül három ezt az állítást támasztja alá.

Borsos Miklós kifejezéstárában megtaláljuk a lemezdomborít ásókat is. A., faragás nehéz munkája közben — tusrajzok készítése mellett — gyakran nyúl a vörösrézlemezhez. E műfajban már kezdő éveiben szép eredményeket ért el. Érdeklődése később sem csappant, s ma is jelentős helyen van munkásságában. Itt bemutatott két domborítása a keletkezés — a „honnan jövünk” — gondolatkör másoldalú megközelítését illusztrálja (Genezis I. II.). Mindkettőn azonos elemeket variál, keresve a legmegfelelőbb kifejezési formát. Más szobrairól már ismert lapos korong — pl. Sine nomine — az őskáoszt, a tüzet jelző nap, a vizet jelképező hal (másutt bálna) s az élők világát jelentő ismerős lófej, esetleg valamely saurus vízből kiemelkedő feje alkotja e lemezek alapelemét. A lemezek kompozíciója aszimmetrikus, mégis nyugalmat, biztonságot sugároz. Megmunkálásuk magán viseli a kiemelkedő mesterségbeli tudás jegyeit.

A kiállított grafikai lapok — tusfestmények — csupán ízelítőül szolgáltak. Rendkívül szűkszavúak e rajzok. Tematikájuk a Balaton, a víz, a környezet néhány eleme. E rajzokat látva, önkéntelenül is a japán és kínai írásjelek, máskor a görög betűk egy-egy artisztikusabb foltja jut eszünkbe.

Borsos Miklós életművének értékelése nem lehet feladatunk. A kis kamara- tárlat anyaga inkább csak ízelítőül szolgálhatott, kis megálló csupán a robogás126