Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 1. szám - Szántó Gábor: B-emberek a Földön (elbeszélés)

— Valamennyien reméljük, hogy nem félsz — mondta a hang, melynek semmiféle hangszerűsége nem volt. Mintha a fejével valaki idegen gondolkozna. Idegen gondolat a fejben.

— Üdvözlünk a Suhanón — hallotta ismét. És rádöbbent, hogy nem ismeri a nyelvet, amelyen ezek a kimondatlan szavak elhangzanak.

— B—86 vagyok, a társaim a B—601 és a B—1005 címre hallgatnak.. .

Az egyik száj nélküli arc barátságosan nézte. A másik kettő elfordult. A

költő rámosolygott a furcsa arcú emberre és arra gondolt, tényleg a Marsból jöttek-e.

— Földi emberek vagyunk — válaszolta a fejében a hang, — csak jóval fiatalabb, mint te. A jövőből jöttünk a múltba, és örülünk, hogy végre megtaláltunk.

— Kerestetek?

— Igen. Téged kerestünk, mert te érted a gondolatainkat, mint ahogy mi is tudjuk, te mire gondolsz . . .

— Értitek? — kérdezte hangosan.

— Nem kell szavakkal beszélned. Évezredek óta nem használjuk a szavakat. így sokkal egyszerűbb. Fogalmainknak nincs nevük és nincs második alakjuk. Amit ti órákig magyaráztok, azt mi egy pillanat alatt végiggondoljuk. Mi nem beszélünk a valóságról, mert bennünk van a valóság.

— Ti mindent tudtok?

— Nem. De amit akarunk, mindent megtudunk.

— Hogyan kerültetek ide?

— Kerestünk valamit. Meg akartuk tudni, milyen volt az emberiség őskora.

— Elfelejtettétek?

— A ti világotok elpusztult — hallotta a kissé recsegő hangot.

— Háborúban?

— Békében. Nem volt háború. Nagy háború nem volt. Gépek voltak.

— Hogyan történt ez a szörnyűség? — ült egy üres székbe a költő.

— Nem volt szörnyűség. Kellemes volt. Mindaz, amit ti most életnek neveztek, átalakult létezéssé. Az emberek, hogy szaporodhassanak, hogy ehessenek: abbahagyták a földművelést és ezzel az állatok is kihaltak. Az élelmiszert nagy mennyiségben, szintetikus úton kezdték előállítani. . . Később a tudósok felfedezték és elkészítették az Anyagot, mely életünket örökké tette. Ekkor lelassult a Földön az élet, tudod: az ellentétek kiegyenlítődésével a valóság is halványodik.

— És az emberiség?

— Kevesen maradtunk. Akik a változást akarták és önként vették magukhoz az Anyagot, a B-emberek a legtökéletesebb élőlényekké váltak. Akik ellenállnak, azok C-emberekké maradtak. Ök a kezünk. Az anyagok termelői és gondozói. Ök elégítik ki a szükségleteinket. Nagyjából hasonlítanak hozzád, ők beszélnek is, persze sokkal többet tudnak, mint te. Viszont nem értik a gondolat nyelvét. . .

— Vannak szükségleteitek?

■—• Egyelőre. Az anyag egyetlen formája sem örök. Járműveink is kopnak, eszközeink is felbomlanak. Mi magunk is anyagból vagyunk, s nem is a legjobb anyagból...

— Hús, vér, csont, ideg.. .

— Idegeink nincsenek. De táplálékra szükségünk van. Levegőre és táplálékra. Nézd meg ezt a fecskendőt — mutatott egy kis csillogó tűt. — Az Anyag

54