Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Galló Pál: Szabadtéri múzeum lehetősége Pápán
Szabadtéri múzeum lehetősége Pápán A második világháború befejezése után kínálkozó fejlődési lehetőségek nyitották meg a 180 holdas, több száz éves fákkal, főleg impozáns díszplatánokkal ékeskedő Esterházy-parkot a pápai nép széles tömegei számára. Előzőleg a bekerített park zárva volt a nagyközönség előtt, vagy csak belépőjeggyel léphettek be területére néha-néha a város lakói. Az ötvenes években a várkastély nagy szobáit kulturális intézmények (könyvtár, múzeum, zeneiskola, gyorsíró iskola, óvoda stb.) foglalták el, a kastély körüli angolparkszerű füves térségeket hatalmas koronájukkal beárnyékoló kétszáz éves fák alá pedig gyermekjátszóterek és pihenésre szolgáló padok kerültek a napi munkában elfáradt dolgozók számára, és végre kellemes sétahellyé válhatott ez a díszes park mindenki számára. A széles sétautakkal átszelt hatalmas park bármely részéről jól látható a XVIII. században épült barokk kastély. A felszabadulási emlékműhöz vezető főút virágágyakkal van szegélyezve, és a művészi elrendezés jól kiemeli az obeliszkszerű oszlopot. A tiszta levegőt árasztó park és a tavaszi színekben pompázó természet szépségeit azonban még nagyszerűbbé lőhetne tenni, ha az itt-ott kallódó szobordarabokat, római sírköveket, oszlopmaradványokat, temp*- lomdíszeket megfelelő alapzatra téve elhelyeznék az óriási fák lombozatai alatt. Mily csodás összhangban lenne így együtt a természet és a művészek évszázadok, sőt évezredek óta készített- néhány alkotása. Olyanféle megoldásra gondolnánk, mint amilyen Budapesten az „Epreskertiben található, melynek útjai mentén szobrokat, szoborcsoportokat, műemlékeket láthatunk faóriások alatt, amelyek a Képzőművészeti Főiskola művész-növendékeinek szolgáltatnak soksok megörökítésre érdemes témát, azonkívül, hogy műízlésüket állandóan fejlesztik, alakítják. Ez a kivitel a fővárosban is, de Pápán is fölér egy szabadtéri múzeummal, és idegenforgalmi szempontból is szinte egyedülálló volna. Minderre a kastélyparknak a kínálkozó lehetőségei szolgáltatnák az alkalmat. Ha arra gondolunk, hogy Pápán és környékén mennyi múzeális jellegű és nem szobákban elhelyezhető kőemlék, szobortöredék van a templomok kertjeiben, a régi temetőkben, a középületek előcsarnokában és udvarán, melyek méltatlan környezetben, magyarázó szövegek nélkül nem sugározhatják a művészi hatást — amelyeket a Pápa és Vidéke Múzeumbarátok Köre bizonyára számon tart —, akkor nem lehetünk kétségbeesve a tekintetben, hogy honnan vehetjük, illetve választhatjuk ki a megfelelő anyagot a pápai őspark útjainak művészies díszítésére. Mindennek az esztétikai hatáson kívül pedagógiai szempontból is nagy jelentősége lenne. A városban több ezer általános iskolai és középiskolai tanuló van. Ezeknek a művészi alkotásoknak a látása is a munka megbecsülésére nevelné ezt a nagy diáksereget és a fejlődésben levő ifjúság ízlését is csiszolhatná, pallérozhatná. Budapesten az „Epreskertien kívül a nagytétényi (Campona) kastélymúzeum parkjában is láthatunk ilyenszerű megoldást. A Pápán és környékén található római sírkövek, amilyenek pl. a múzeum főbejáratánál is láthatók és már e díszparkban, a Bakonyér mentén, egy facsoportban áll Petronius Licco pannóniai római legionista sírtáblája, de nem odavalók, hanem az utak mentére, ahova a rómaiak is helyezték ezeket eredetileg 1800—1900 évvel ezelőtt, beszédes tanúi volnának Dunántúl (Pannónia) római provinciabeli szerepének, illetve életük egy részének. De lehetne a park másik 150
