Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Losonci Miklós: Dunántúli művészek a XI. Nemzeti Tárlaton
I-IasonTó erényék mutatkoznak a Vízmerítő, Mustszállítók és Aratáskor című képéken is. Ezeken a munkáin a természetmegfigyelés, a jó színérzék a kép világos megkomponálásával párosult. Pályájára visszanézve — nem csupán az emlékkiállítás tükrében — láthatjuk, hogy Móritz Sándor a magyar festők derékhadába sorakozik be legjobb munkáival. Az előbbrelépésben kétségtelenül akadályozta betegsége és korai halála. Fontosabbnak tartjuk azonban azt, hogy Móritz túlságosan kötődött a középszerhez: az ötvenes évek elején a tematikus-fotonaturalista, később az oldott posztnagybányaias látványfestéshez. Talán kezdeti sikerei is akadályozták abban, hogy a bevált megoldások helyett önállóbb festői kifejezést keressen. Túl sok képet festett „képcsarnoki” színvonalon, pedig erejéből feltehetően nagyobb feladatok megoldására is futotta volna. Fenntartásaink mellett az emlékkiállítás megrendezését időszerűnek és nemes gesztusnak tartjuk, hiszen azon a festői világon belül, melyet Móritz magáénak vallott, figyelmet érdemlő eredményeket ért el. Java művei méltók arra, hogy a vasi táj művészeinek sorában Móritz Sándor nevét is megőrizzék. HEITLER LÁSZLÓ Dunántúli művészek a XI. Nemzeti Tárlaton A XI. nemzeti tárlat egyik fő eredménye, hogy a hazai tájak képzőművészeti műhelyei szépség- és igazságteremtő alkotásokat vonultatnak fel — s így az egész ország valóságával és lehetőségeivel jelen van a kiállításon. Zilahy György Tokaj környékét pásztázta ecsetjével, Berényi Ferenc a szolnoki táj kubikos részleteiről számol be, Kohán György festményei drámai erővel sűrítik a Vásárhelynél időző emberi sorsot. Helyi artisztikum növekedik országos szépséggé és emberi igazsággá képzőművészeink közreműködésével. A vásárhelyi festői központ mellett izgalmas tömb a pannon szépségnél időző mesterek sikeres tevékenysége, mellyel rögzítik magyarnak maradt és modernné emelkedett művekben Szentendre, Fehérvár, a balatoni táj, Pécs, Zsennye fákban, vízben és torlódott házakban megőrzött színvilágát és egyéniségben gazdag formalakulatait. Külön öröm, hogy mindez a naturalizmus kiküszöbölésével, motiválva alakul festészetté. Egyes tájakhoz kötődött festőcsoportok eszköztárukat a vidék vizuális kincseivel ötvözik műalkotássá. Kiemelkedő Szentendre művészi feldolgozása. , Kántor Andor látványelemekkel közelíti a kisváros egyedülálló értékeinek feltárást érzékeny és intim posztimpresszionista módszerrel, Boross Géza a szentendrei alkony érett barnáit kutatja, Arató János a házak egybefonódó halmazát vizsgálja epikus nyugalommal, Ilosvai Varga István a hely hangulatokban elmélyült epizódjait keresi szikrázó színekben. Czóbel Béla nyarat 141
