Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Szíj Rezső: Építészeti kultúrát!
ben, azok nemegyszer az ellenkezőjét tették: meggyökereztettek egy számos vonatkozásban emberellenes építészeti (lakás) szemléletet, ezt sokszor nép- gazdasági, közgazdasági érvekbe csomagoltan adták be jóhiszemű vezetőknek éppúgy, mint lakásra váró jóhiszemű tömegeknek. Nagyon is megérett az idő a tömegek és a vezetők félrevezetésének még a lehetőségét is végképpen kizáró új „mechanizmus” kifejlesztésére. S valóban: optimizmussal tölt el, hogy számos jel utal arra: az összes illetékes szervek egybehangolódó munkája nyomán végre elkezdődött egy új építészeti kultúra kialakítása. JEGYZETEK 1. Granasztói Pál: Az építészet igézetében. Bp. 1967. 2. Magyar Építészet, 1967. 3. sz. 56. 1. 3. Granasztói Pál i. m. 41—42. 1. 4. Tér és Forma, 1941. 142-143. 1. 5. Halmos Béla: Három új budapesti lakótelep építésének tanulságai. Városépítés, 1966. 5. sz. 6. Kárpáti Andorné—Konrád György: Tizenkét új lakótelep vizsgálata. = Településtudományi Közlemények, 18. sz. 136-sk. 1. 7. Településtudományi Közlemények, 19. sz. 57. sk. 1. 8. B. Zevi: Az építészet megismerése. Bp. 1964. 9. Kortársak szemével. Bp. 1967. 152. sk. 1. 10. Vidos Zoltán építész azt írta az Életünk. 1968. II. k.-ben a dunaújvárosi építészet kapcsán az egész hazai építészetet érintő tanulmányomról (L. Kortárs 1967. márc. sz.), hogy ezt ,,tárgyi és személyi vonatkozásban sokszor jogosan kifogásolható, tévesen elmarasztaló élessége ellenére termékenynek és hasznosnak kell tekintenünk ...” — Tanulmányom valóban nagy vihart kavart, de az építészeknek csak azon kicsiny csoportja dühödött meg, amely érezte a személy szerinti felelősséget az általam érintett problémák elhibázott alakulásáért. Az alkotó, népben és nemzetben 'gondolkodó építészek egyértelműen foglaltak mellettem állást (L. Kortárs 1967. ápr., máj., jún. számokat), erre Vidos helyesen utalt. Mind a mai napig egyetlen ténybeli és személyi vonatkozásban leírt megállapításomat sem cáfolták meg, a vitát ezért is nem lehetett1 tovább folytatni. A mocskolódás pedig — mert ez is előfordult — még nem megcáfolása tényeknek és adatoknak. A napisajtóban és folyóiratokban (Kortárs, Valóság stb.) azóta kötetnyi publikáció, tudományos elemzés stb. tárta föl lakásépítészetünk hibáit. A minisztériumban 1968 elején végrehajtott személyi változások és az azóta életbe lépett rendelkezések pedig a gyakorlatban kezdték meg az általam „élesen” kifogásolt hibák fölszámolását és a közvélemény ennek megfelelő tájékoztatását. Mindezek azt bizonyítják, hogy az új építészeti kultúra kialakításáért folytatott küzdelem nem hiábavaló s eközben az „éles” fogalmazás nem nélkülözhető. SZÍJ REZSŐ 135
