Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Török András: Ki mit tud? - Zalában

nurik a megye határain belül ezzel a vetélkedővel, mintha egy éppenséggel közönytől övezett, aprócska mezőnyből valamiféle új Kovács Kati avagy netán egy Supala Kolozs emelkedett volna ki. Persze, egy-egy ilyen siker sem megvetendő, ám itt a fő cél természetesen csak egy tömegméretű, s a fiatalság minden számba jöhető rétegét megmozgató kulturális eseménysorozat kialakítása lehetett, amely nem csupán ifjúságunk kulturális pillanatképének fokmérője, hanem tágabb értelemben törekvéseinek megtestesítője, új próbálkozásokra serkentő fóruma is. Ebből jelesre vizsgázott az 1968-as Ki mit tud? zalai rendezvénye — s ezért lehet kevésbé lényeges negatív tv-s mérlegünk —, ha egy-egy megjegyzés erejéig mégis belemerészkedünk a jelenlegi vetélkedőrendszer bíráló-megközelítő elemzésébe is.

Azon a már kicsit nyárias áprilisi vasárnap délutánon egyébként csaknem negyven műsorszámot láthatott-hallhatott a megyei döntő közönsége, s ez a szám még a kulturális értékeinkre kevésbé érzékeny „megfigyelőket” is elgondolkoztatta. Hiszen a 39 szavalat, tánczenei és énekesi produkció, irodalmi színpadi és néptáncbemutató, kóruspróbálkozás és egyéb vetélkedői műfajba tartozó műsorszám önmagában is jelentős teljesítmény a zalai tíz- és húszegynéhányévesek részéről, ám ha belegondolunk a mögöttük sorakozó s kihullott, ötször, tízszer vagy talán többször számosabb „többi” produkcióba, a selejtezők megannyi reményteljes megmozdulására, akkor válik igazán jelentőssé ez a szám. Itt már szó sem volt a korábbi, megyei kulturális seregszemlék görcsös „szereplőkeresgéléséről”, hiszen valóságos népmozgalom bontakozott ki fiataljaink között a Ki mit tud? sikere érdekében, s nem hívni, hanem gyomlálni kellett a rendezőknek az eredetileg jóval szélesebb döntőbeli mezőnyt.

Mindez kicsit érthetetlenné teszi e vetélkedők bátortalan elő'bányászását, azt, hogy a korábbi és a mostani Ki mit tud? között meglehetősen jelentős — s csak egy-egy ifjúsági réteg számára hasznos és hozzáférhető tv-s vetélkedési formával tarkított szünet — holtszezon alakult ki. Amíg a Ki mit tud? mindenki felé szól, például a Ki miben tudós? jóformán csak egyes diákokat érint, s néhány esztendő alatt — egyéb, hasonlóan reményteljes szereplési lehetőség híján — sok tehetséges fiatal felhagy egy-egy ígéretes előadói műfaj művelésével. A Ki mit tud? tehát teret jelent a tehetségek kibontakoztatásához, inspirál, megmozgatja az „állóvizet”, s ezért — ha kikapcsoljuk is a nehezebben megszervezhető országos tv-s vetélkedési formát — valamilyen helyi változatban gyakrabban, esetleg akár félévenként is hasznos lenne megszervezni egy- egy ilyen megyei szintű ifjúsági „kultúrkarnevált”. Nem a vetélkedő lejáratásához, hanem talán éppenséggel a műsor igényesebb, rutinosabb kimunkálásához vezetne mindez, hiszen rendező-előadó egyaránt megszokná — amihez itt ezért helyenként még alapos kérdőjeleket lehetne fűzni — a jelentős szereplési forma légkörét, kívánnivalóit. S talán így a tv előtt is bátrabban állnának lábukon a versenyzők. Lehet, hogy mindez másutt is megszívlelendő?

A gyakoribb helyi-területi Ki mit tud?-rendezvények — persze, valami céllal rangot volna jó adni mindegyiknek! — szélesíthetnék a produkciók, próbálkozások körét is. A selejtezőkben, elődöntőkben láttunk még bűvészt, imi- tátort és egyéb varieté-kísérletezőket, a döntőbe azonban már egyikük sem jutott el, s nem mindig hasznos megokolás alapján. Persze, kevesen voltak, gond lett volna esetleg a népesebb és a színvonalasabb műfajok mezőnyétől „ellopni” kedvükért a továbbjutás egy-egy szeletét, ám világos, hogy több kísérlet után többen lehetnének e szokatlan műfaj képviselői Mert így még a pol-beat is csak amolyan „megtűrt” műfaj volt a maga két műsorszámával, s így csak a

121