Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Simon Endre: Gellért Oszkár és Pável Ágoston levelezése

1937 októberének közepén megjelent a Cankar fordítás. Pável mozgósította valamennyi befolyásos ismerősét a könyv propagálására. A megjelent bírálatokat azonnal levélben mellékelve küldi Gellértnek. 1937. November 7-én a Vasvármegyében Bárdosi Németh János, a Pester Lloyd-ban november 14-én Turóczi-Trosztler József, a Pesti Naplóban Bálint György, a Kolozsvárott megjelenő Korunkban Kemény Gábor, a Szocializmusban Murányi Kovács Endre, a Nyugatban Nagy Lajos, a Hírben Sebesi (Gazdag) Erzsébet, az Erdélyi Helikonban Szenczei László, a Tátrában (Kassa) Marék Antal, a Napkeletben Soós László írt elismerő kritikát. A jugoszláv sajtó gyorsabban ismerteti a fordítást és ezért Pável ezeket küldi elsőnek. A magyar sajtó legnagyobb része decemberben, sőt 1938. első negyedében méltatja csak a művet. Gellért ezért a november 25-i levélben keserűen jegyzi meg, hogy 100 példányt széjjelküld- tek és a hatás mégis késik. A jugoszláv követségen keresztül reméli Gellért az 'értékesítést, mivel a sajtón kívül itthon nem nagy az érdeklődés.

Budapest, 1937. november 25.

Kedves Uram!

Nagyon köszönöm, hogy elküldte a Slovenec ismertetését a magyar Jer- nejről. Sajnos, a mi sajtónk nemigen foglalkozik a könyvvel: csak a Lloyd- ban láttam róla kritikát és a Pesti Naplóban írt Bálint György egy Anakronizmus c. cikket a könyv témájával kapcsolatban.

Ez a nagy csend annál fájdalmasabb, mert jóval több mint 100 recenzióspéldányt küldöttünk már szét s kritika híján a könyv iránt úgyszólván semmi érdeklődés sem mutatkozik. A budapesti jugoszláv követség sajtófőnöke ugyan azt reméli, hogy a jugoszláv kultuszminisztérium, méltányolva a kiadó nagy áltdozatkészségét, a jugoszláviai magyarság olvasókörei, kultúrintézményei stb. számára esetleg rendelni fog néhány száz könyvet, de ez egyelőre csak remény.

A kiadóhivatallal elintéztem — nem minden nehézség nélkül —, hogy Önnek további 5 pld-t bocsát rendelkezésére jugoszláv lapok számára, hogy így legalább a szlovén sajtó foglalkozzék a művel s a kitűnő fordítással.

Tisztelő igaz híve Gellért Oszkár s. k.

Eddig a levelek tartalma. A család tulajdonában több levél nincsen, pedig valószínű, hogy a levelezés nem szakadt meg Pável és Gellért között.

Igaz ugyan, hogy Pável akkor már másutt is talált publikálási lehetőséget, nem beszélve a hazai és külföldi rádióban elhangzott előadásairól.

A Gellért által beígért antológia nem jelent meg, inert a Nyugat nem vállalta. Jócsik Lajos az Atheneumtól a következőket írja 1940. május 22-én: ,,A kötet 40 oldal, s összefoglalja az északi és délszláv irodalmak szemelvényeit, mindegyiket 50—60 oldal terjedelemben. Én arra kérem önt, vállalja el a szlovén rész elkészítését, a szempontok a következők:

Csak klasszikus irodalom bemutatására törekszünk. A cél: ízelítőt adni a magyar publikumnak, ami után szervezettebb és átfogóbb munka jöhet.”

Pável dolgozott is, de a kiadás mindig csak maradt, illetve késett. 1943-ban Jócsik még biztatja. Március 16-án azt írja Pávelnak: „Legalább Sárközi azt mondta, hogy nincs megfelelő atmoszféra a kiadáshoz. Tehát a helyzet az, hogy nem adják ki. Természetesen a jelenlegi helyzet és az Atheneummal való kap78