Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Marafkó László: A groteszk
MARAFKÓLÁSZLÓ A groteszk A kritikus is kaphat szimatot. Sőt, talán az a jó, ha szimat után indul el. A mai magyar irodalomban. elszaporodott groteszk nyomán kezdtük meg vizsgálódásainkat, s eljutottunk a világirodalmi előzményekig. Természetesen nem foglalkozhatunk a műfaj teljes fejlődéstörténetével, csak azzal, ami a következtetések levonásához szükséges. Egyes kiváló képviselői ezért csak utalásszerűén fordulnak elő dolgozatunkban. A lírán, epikán én drámán belüli módosulásait is csak annyiban vehetjük figyelembe, amennyiben lényegileg azonosak. A fogalom . .. valószínűleg a „grotta”, ,barlang’ jelentésű olasz szóból ered. Az ásatásoknál napfényre kerülő római emlékek növényi-állati-emberi elemeit vegyítő díszítést jelölték vele. Mai ,bizarr, különös, furcsa’ stb. jelentésében megőrizte ennek a régi tartalmának elemét, a nem egyneműséget, az ellentétek keverését. A XV. századi olasz képzőművészetben ezzel a szóval nevezték az ilyen elemeket alkalmazó ornamentikát. A francia átvételben Th. Gautier nevezte így (Les Grottesques) a XVII. századnak a klasszikus irodalom szabályos útjáról letért íróit, többnyire Boileau áldozatait. Harmónia — álharmónia — diszharmónia A groteszk a romantika megjelenésével robban bele az irodalomba. S már ekkor, a megjelenés kezdetén tartalmazza azokat a sajátosságokat, amelyek később is visszatérnek majd. Victor Hugo a Cromwell c. dráma előszavában fejti ’ki a műfaj létrejöttének okait és jellegzetességeit. Az ő felfogása szerint a társadalomnak három fejlődési formája van: a primitív idő, az antik kor és a modern világ. Ezeknek a művészetben is megvannak a megfelelőik: a primitívnek a himnusz, az antik társadalomban minden epikus, a modern idők műfaja pedig a groteszk, amelynek a komédia a formája. V. Hugo szerint az új korban gyökerestül megrendül minden, felbukkan a kételkedés szelleme, „megérzi, hogy a teremtésben nem minden emberileg szép, hogy ott van benne a rút a szép mellett, a torz a bájos szomszédságában, a groteszk a fenséges visszáján, a rossz a jóval, az árny a fénnyel együtt.” Bár mindezen változások előkészítésében a vallásnak tulajdonít pozitív szerepet, ennek ellenére jó szemmel írja le magát a jelenséget, azt, ami a klasszikus és romantikus irodalmat elválasztja egymástól. „A modern szellem megőrzi a természetfeletti kovácsok mítoszát, ám durva kézzel teljesen ellentétes és sokkal meghökkentőbb jelleggel ruházza 55
