Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: A betűsajtó
Avignonig. Gutenbergnek egy másik strassburgi üzlettársa és tanítványa bizonyos Hans Riffe volt, s a kritikus években, 1444—1446 körül Avignonban az iratok többször említenek egy Walter Riffe nevű strassburgi embert. Nem bizonyítható, de a név és a hely egyezése valószínűvé teszi, hogy a két Riffe rokonságban volt egymással, s ezzel egy újabb szál fonódik a strassburgi és az avignoni nyomdaműhelyek között. Sőt 1446-ban még egy strassburgi ember, Arbogast Basilie kereskedő szerepel tanúként Avignonban. Ezek az adatok csupán feltevésekre nyújthatnak módot, egy azonban bizonyos: ha a két nyomdász közül valamelyik tanult a másiktól, az csak Valdfoghel lehetett. Végére értünk a seregszemlének, a látszat szerint negatív eredménnyel: az elsőség kérdésében perdöntő, okmányszerű bizonyíték nincs; de nem mindig okmányok döntik el a pert, s ezúttal Gutenberg személye és működése a döntő tényező. 1393—1399 közt született Mainzban, apja vagyonos kereskedő volt, maga az éremvésés mesterségét tanulta ki. Minthogy utóbb de facto a nyomdatechnika fejlesztésére adta fejét, szükségtelen bizonyítani, hogy érdekelte a nyomtatás akkori állapota, s az impulzust vállalkozásához a technika kezdetlegessége, elégtelensége adta meg; hogy pedig született feltaláló szellem volt, arról magának a találmánynak lényegén kívül leleményes gyakorlati újításainak egész sora tanúskodik. A fapatricás-fövenymatricás eljárás elégtelensége abban állt, hogy e módszerrel csak egy-két milliméter vastag, romlékony betűket lehetett önteni, s a nyelet hozzájuk kellett forrasztani. A nehézkesség és romlékonyság mellett ily módon sima szedésfelület sem volt előállítható, azaz a nyomkodó, rádörzsölő sokszorosítás tökéletlenségén sem lehetett segíteni. Gutenberg, az éremvéső azonban ércben gondolkozott, s először is ércmatricákat vésett, és zseniális újításképp egy olyan igen egyszerű öntőszerszámot szerkesztett, amelyben a betűket tetszőleges magasságú nyéllel együtt önthette ki, éspedig — az utólagos számítások szerint — egy munkanap alatt ötezret is. Az egyforma magas nyelű betűkből aztán tükörsima szedésfelületet állíthatott össze, ami megint a primitív rádörzsölés helyett a sajtógép alkalmazását tette lehetővé, csupán a nyomóalappal, az ún. taligával kellett kiegészíteni, amelyre a keretbe szorított szedést ráhelyezte. Ezáltal a papírlapnak mindkét oldala nyomtatásra használhatóvá lett, s az egész eljárás hihetetlenül meggyorsult. Az ércmatrica, az öntőszerszám és a sajtógép tehát Gutenberg találmányának lényeges, döntő tényezői, melyekkel a találmányok sorában máig is párját ritkító sikerét elérte. Hogy mikor kezdett a munkába, nem tudjuk, de szerződései és pőréinek aktái bizonyítják, hogy 1436-ban már nem csupán kísérletezett, hanem tanította is az új titkos művészetet, és társaival hasznot hajtó vállalkozásokat tervezett. De felér egy thriller izgalmaival a történet, míg az első kísérletek a Sybilla- könyv (1445), egy Donatus és a Csillagászati naptár 1448-ra (1447) kiadása után odáig eljutott, hogy pompás 42 soros Bibliája nyomtatásra készen állt. 54
