Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: A betűsajtó
de moule volt, a németeknél Formschneider, ílamandul (azaz Brügge vidékén is) figursnyder. printsnyder. Magának a sokszorosításnak műszava pedig: mettre en molle vagy esetire en molle, vagyis mintába tenni, mintával írni. A jeter en molle és a mettre en molle kifejezések közt annyi a különbség, mint a. (rá)vetni és a (rá)tenni szavak közt. Mit akart evvel mondani a saint-auberti apát? Semmi esetre sem azt, amit a német értelmezők egyrésze állít, hogy ti. (elő)minta szerint kézzel írott (másolat), vagy pedig mintáról hanyagul, hibásan, „rávetve” nyomtatott könyvet vásárolt Brüggóben — tekintve, hogy a második, 1491-ben vett könyvet hibás volta miatt visszaküldte. Kéziratra bizonyosan nem használt volna ilyen szokatlan, ipari kifejezést, s így lehetséges, hogy a jeter szót a mettre rokonszava'ként alkalmazta csupán. Ha azonban a mintán nem faragott táblát értett, hanem öntött mintát, akkor kettőt gondolhatunk: vagy azt, hogy fémből öntött mintalapokról nyomtatták a könyvet, vagy pedig öntött betűkből készült szedés-,,mint ár ól”. Könyvet azonban, méghozzá ily eléggé nagyterjedelműt abban az időben aligha nyomtattak íémtáblákról, legalábbis nem tudunk róla. Marad a szedésnyemás. Ha ez a következtetés tartható, úgy a fentebb említett első szedésnyomásos Danatusok valamelyike csakugyan 1445 előtt jelent meg, és a Hollandiával szomszédos Belgiumban (Brüggében) kapható volt. (Nemcsak az apát, hanem a saint-auberti plébános is vásárolt egy példányt iskolája számára.) Azonban mindez csak szövegmagyarázat, okoskodás, de nem tárgyi bizonyíték. Fölvetődik a kérdés, ki és hol nyomtatta ezeket a könyveket? Egy hipotétikus nyomdász tényleg jelentkezik és éppen Brügge városában. A párizsi Nemzeti Könyvtárban őrzik az Instruction et doctrine de tous chresti- ens („Minden keresztények oktatása és tana”) című szedésnyomásos könyv egyetlen példányát; zárószövege (kolofonja) így hangzik: „Ezt nyomtatta Jean Brito, brüggei polgár, aki a nyomtatás csodálatos művészetét és a hozzávaló bámulatraméltó eszközöket feltalálta anélkül, 'hogy valaki megmutatta volna neki őket.” A megjelenés ideje nincs kitéve, és ha csakugyan 1445 előtt készült, ez volna a világ első betűkkel nyomott könyve, s vele egykorúak és egy helyről származók a saint-auberti apát elveszett könyvei. Jean Brito, más néven Bortoen vagy Börtön, valóban szerepel 1446-ban Tournay városában mint írásmester, 1454-től 1493-ig Brüggében mint könyvmásoló, és 1477-től ugyanott mint könyvnyomtató. Most az a kérdés, nyomtatott-e. kiadott-e Brito mester 1440—1445 között, azaz Gutenberg előtt. Ha 1493-ban még élt és működött, a kérdéses időben igen fiatalnak kellett lennie. Tegyük fel, hetven esztendős, munkaképes agg volt, akkor 1446-ban Tournay városában huszonhárom éves ifjúként tanította az írást, és ha a nyomtatást már ily ifjan feltalálta, legalábbis serdülőkorában kellett kezdenie a kísérletezést; egyben sok pénzzel rendelkeznie hozzá. Mindez nem valószínű; könyve később. 1477 után látott napvilágot. De mi indíthatta oly apodiktikus és önmagasztaló zárószövegének megírására? Nyilván igaza van Ruppelnek, midőn kifejti, hogy akkoriban a feltaláló szót, illetve a feltalálói minőséget másképp értették, mint manap. Számos példát hoz fel, hogy az egy-egy városban letelepedő ősnyomdászok „első feltalálónak” nevezik magukat, noha korántsem igyekeznek a találmány dicsőségét eltulajdonítani. Csupán azt jelzik vele, hogy fölszerelésüket önállóan, saját erejükből állították össze. így például Nicolaus Jenson 1471-ben szintén a nyomtatás feltalálójának nevezi magát, holott a francia király 1458-ban éppen őt küldte Guten berghez Mainzba, a szedésnyemás kitanulására. De volt város, ahol két „feltaláló” is működött egymásután, és senki sem ütközött meg a dolgon. Tegyük 49
