Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: A betűsajtó
nyok betűtípusait osztályozva, megállapította, hogy eltérnek mind az első mainzi (Gutenberg-féle), mind a későbbi hollandi típusoktól, és kezdetlegesebb eljárással, valószínűleg homokmatricával készültek. Minthogy egy primitív módszer Gutenberg fellépése után nem indokolt, nagy a valószínűsége, hogy a korai holland nyomtatványok régebbiek. Másfelől tény, hogy Coster (1405— 1484), a haarlemi sekrestyés s a városi iskola tanítója, kitűnő fametsző volt, azonkívül élelmes üzletember; 1441. és 1447. évek közt ő szállította a haarlemi városházának az olajat, gyertyát, szappant, végül borral is kereskedett. Mint tanító pedig, felismerve az üzleti kilátásokat, latin tankönyveket adott ki: Aelius Donatusát a kezdőiknek, Alexander de Villa Dei verses Doctrinaleját a haladóknak, sőt Pontanus Singularia juris c. munkáját, mégpedig nem fametszetes táblanyomással sokszorosítva, hanem öntött betűs szedésnyomással. Legalábbis így állítja Zedler. Mind a három csakugyan szerepel a korai holland ősnyomtatványok közt, több kiadásban, éspedig kétféle betűtípussal szedve. A Donatus nagyobb, a Doctrinale kisebb betűkkel készült, a Pontanus viszont a két típus keverékével. Ez arra vall, hogy mind a kát fajta betűkészlet csekély volt, csupán a Donatus, illetve a Doctrinale szükségletei szerint öntetett, s a hosszabb szövegű Pontanusra. egyikből sem futotta, össze kellett keverni őket. Ezek tehát nem lehetnek táblanyomatok, s mind a hármat ugyanaz a nyomdász állította elő. Zedler szerint e legrégibb típusok az 1430-as évek első felében keletkeztek, készítőjük pedig Coster volt. Mármost Theodor Musper kimutatta, hogy Haarlemben legalábbis 1420-tól kezdve egy kiváló fametsző műhely működött, innen kerültek ki az Apokalipszisnek és a Szegények Bibliájának igen szép táblanyomatos első kiadásai, bő szövegekkel, s Costerről is elismeri, hogy jelentékeny fametsző művész volt. Az időpontnak, á helynek és a nyomtató nevének ez az egybeesése feltűnő, de a kérdés tisztázását megnehezíti, hogy a Costernek tulajdonított nyomtatványok pontos keltezésére nincs okmányszerű bizonyíték, ilyesmit Zedler sem produkált. Mindenesetre a táblanyomás a nyomtatásnak legutolsó formája, állomása a szedésnyomás előtt, hacsak a könyvkötők betűbélyezőit nem tekintjük átmeneti technikának. Megáll tehát a feltevés, hogy Coster is megtehette a következő lépést, még Gutenberg előtt vagy vele egy időben. Minthogy azonban a hollandi dokumentumok hiányzanak, másutt kell újabb adatok után néznünk. Jean le Róbert, saint-auberti apát, francianyelvű naplójában beszámol róla, hogy 1445-ben és 1451-ben Brüggében megvásárolta a Doctrinale több „gettó en molle” példányát. A Doctrinale, mint tudjuk, hexameteres latin nyelvtan volt a magasabb osztályok számára, s így kétségkívül sok példányban forgott közkézen. Hollandiában csakugyan megtalálták nyomtatott töredékeit, s Zedler, a gettó en molle kifejezést szedésnyomásnak értelmezvén, a kiadás idejét az 1445 előtti évekre teszi, minthogy az apát ebben az évben már vásárolt belőlük. Ám ha ezeket a nyomdászat kezdeti idejéből származó feljegyzéseket vizsgáljuk, semmiképp sem szabad a mai nyelvhasználatból, mesterszavakból kiindulnunk, s mai fogalmaink alapján keresnünk értelmezést. Egy újdonsült mesterségnek nem lehetnek kijegecült szakkifejezései, kölcsönvett szavakkal él, s nagy teret ad az egyéni szóhasználatnak. A gettó en molle, mai francia nyelven: jeté en moule kifejezés szó szerint .,mintába vetett” dolgot jelent (molle = moule = minta, öntőmustra). Ezt a mesterszót a fazekasok is használták; az ötvösiparban a vésett mintáról, mustráról való öntés régóta ismeretes volt ekkor, s ha nem is oly régi, de szintén ismert a nyomtatás faragott famintáról — azaz a fametszet és a táblanyomat. A mintafaragók neve franciául tailleurs 48
