Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: A betűsajtó

Laurentius házában. — És. amint mondottam, a ház a piactéren áll, és később dédunokája, Gerardus Thomas lakott benne, s e derék polgárt, ki néhány évvel ezelőtt aggkorában meghalt, tisztesség okából említem itt. Az új találmányt, mint lenni szokott, gyarapította az emberi iparkodás, mivelhogy az új, azelőtt sohasem látott árucikk mindenfelől vásárlókat csábított, ami nagy haszonnal járt. Az érdeklődés a mesterség iránt növekedett, az üzem kiterebélyesedett, s a családtagok mellé munkásokat is kellett fogadni. Evvel kezdődött a veszedelem. Ugyanis a munkások közt volt egy Johannes nevezetű, ki hűtlen lett urához, és balsorsot hozott reá. Nekem ugyan meglehetős mindegy, vajon a balvégzetű Fauslus nevet viselte-e, amint vélik, vagy pedig valami más Johannes volt, mert nem akarom azoknak lelkét, akik immár örökre hallgatnak, nyugtalanítani, minthogy már életükben lelkiismeretfurdalás gyötörte- őket. Ez a Johannes, ki esküvel kötve segédkezett a nyomtatásban, először is elsajátította a betűk összekapcsolásának, a formaöntésnek és minden idetartozó dolognak művészetét. És amikor mindenben járatos lett, felhasználta a legkedvezőbb alkalmat, amit csak találhatott, ti. Karácsony estéjét [1440], midőn kivétel nélkül mindenki templomba szokott menni. Ezen az éjszakán eltulajdonította urának minden eszközét és szerszámát, aztán a lopott holmival sietve elfutott a házból. Először Amsterdamba, onnan Kölnbe, végül Maimba ment, mintegy szentelt menedékhelyre, ahol mint mondani szokás, lőtávolon kívül és biztonságban volt. Olt nyomdát állított, és learatta lopásának dús gyümölcseit. Szilárd tény, hogy az első munka, amely egy esztendőn belül, az Űr 1442-ik évében egy-ugyanazon betűkkel nyomtatva, amiket Laurentius Haarlemben használt, a nyomdából kikerült, Alexander Gallus Docirinája volt, egy igen ismeretes és akkoriban mindenfelé használt grammatika, Petrus Hispanus traktátusával együtt. Körülbelül ennyi az, amit én idős és hitelre méltó aggoktól annak idején megtudtam, akik ezeket mint égő fáklyát a fáklyafutásnál kézről-kézre adták. És megtudtam., hogy másik is ugyanezt beszélték és tanúsították. Így emlékszem, hogy Nicolaus Galius, ki engem ifjúkoromban oktatott, vasmemóriájú és magas koránál fogva tiszteletre méltó férfiú, elbeszélte nekem, hogy mint kisfiú beszélni hallott a dologról egy Cornelius nevezetű, nyolcvan évesnél idősebb könyvkötőt, ki a nyomdában inaskodott volt. Ez a Cornelius mindent elbeszélt, ami történt: hogyan született a találmány (miként azt mesterétől hallotta), mint tökéletesedett az eleinte ügyetlen mesterség és egyéb efféléket. És olyan szenvedélyesen, oly tűzzel beszélt, hogy valahányszor a lopásra fordult a szó, akaratlanul könnyek szöktek a szemébe e méltatlan cselekedet miatt. Ez az aggastyán az elorzott dicsőség miatt oly haragra gerjedt, hogy a hóhért utánozta, aki az ítéletet a tolvajon végrehajtja vala, ha ugyan még életben lett volna. Azonkívül bosszúvágyó szitkokat szórt a hűtelen emberekre, és megátkozta az éjszakákat, miket hónapokon át ama csirkefogóval egy ágyban töltött. Megegyezik evvel, hogy Quirinus Thalesius polgármester a nevezett könyvkereskedő szájából annak idején ugyanezeket hallotta, és előttem megerősítette.”

Ez a történet maga árulja el koholmány voltát; az 1552-ben szenvedélyesen háborgó, nyolcvanévesnél idősebb agg' a lopás idején, 1440-ben aligha aljhatott mint inas egy ágyban a tolvajjal, mert legfeljebb néhány esztendős csecsemő volt, mire pedig fölcseperedett, Gutenberg már kinyomtatta a 42-soros Bibliát. És mit szóljunk ahhoz a nyomda-felszereléshez, amit a tolvaj elvisz a hóna alatt? Viszont ha ellopta, hogyan öntöttek a betűkből boroskanesókat az unokák? S miért maradtak csupán cinkkannák a virágzó műhelyből, de semmi könyv, nyomtatvány vagy egyéb emlék? — A legenda mégis érdekes, mert mint minden legendának, ennek is van konkrét magva. Jonghe élő Costerekre hivatkozik, akiknek ükapja, Laurens Janszoon Coster csakugyan Haarlemben élt a jelzett időben, jeles fametsző és nyomtató volt. A kérdés csupán az, vajon táblakönyveket nyomott-e vagy szedésnyomásos könyveket még Gutenberg fellépése előtt.

Ez utóbbi tétel mellett Gottfried Zedier szállt síkra (1921-ben, Henry Bradshaw és Robert Proctor előmunkálatai nyomán); a korai holland nyomtatvá47