Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: A betűsajtó
I ANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK VÁRKONYINÁNPOR A betűsajtó Gutenberg halálának 500. évfordulójára A cím Gutenberg találmányának egy szóba foglalása; ő dolgozta ki a fémbetűk öntésének módját és a használatukhoz, a nyomtatáshoz szükséges sajtológép szerkezetét. Ennyi újításának lényege és korszakalkotó jelentősége. A találmány minden egyes alkateleme ismert volt már Európában is, nemcsak Kínában: a bélyegző és a pecsétnyomó tulajdonképp ércből, fából esetleg más anyagból készült betű, jegy vagy kép, illetve ezek tükörképe, negatívja (mesternevén patrica), a sajtógép szerkezete pedig azonos a szőlőpré,sével, Gutenberg róla vette a mintát. Mindazáltal, elvileg szólva, ha Gutenberg nincsen, ma is a kódexírásnál és a táblanyomatnál tartanánk. A gyakorlatban, persze, bizonyosan feltalálta volna más vagy mások, mert a gondolat a levegőben volt, s a. szükséglet megkövetelte már az írott művek korlátlan sokszorosítását. Gutenberg zsenialitása abban állt, hogy amit a kínaiak évszázadok alatt nem tudtak elérni, s amivel Európában őelőtte sokan próbálkoztak hiába, egymaga egycsapásra megoldotta, éspedig mondhatni tökéletes sikerrel, mert eljárásának alapelvein félévezred technikai csodái sem változtattak. A nyomtatás kulcsát: a negatív bélyegzőt vagyis a mozgatható betűt a Kínán kívüli Keleten és Nyugaton évezredek óta használta boldog-boldogtalan, de a továbbfejlesztés eszméje nem ötlött eszébe senkinek. Ugyanekkor Kínában kínai falat kitevő mennyiségben ontották már a szójegyekről (nem betűkről) sokszorosított (nem nyomtatott) könyveket, de módszereik Nyugaton is felhasználható elemei nem váltak közismertté Európában. Itt a döntő lépést Gutenberg tette meg akkor, midőn sikerült a bélyegzőt a betűsajtó szolgálatába állítani. Ezáltal teremtette meg a mai értelemben vett nyomtatást. A bélyegző legrégibb ismert mintái a babiloni és indiai pecséthengerkék, melyek használata az asszír birodalomban oly általános volt, hogy úgyszólván mindenki a nyakába akasztva hordta, s a levelek, szerződések, okmányok agyag- tábláiba névaláírásként benyomta. Ez a mi pecsétgyűrűnk őse, s hogy használata milyen régi időkbe nyúlik, a régészek ásója fogja eldönteni. Tőlük vették át a görögök, s i. e. 600 körül már használták. De még régibb a hírneves phaisz- toszi korong (Kréta), melynek jeleit szintén domború mintával nyomták az agyagba. Az egyiptomi papiruszokon pirostintás bélyegzéseket láthatunk. Babilonban és Egyiptomban számtalan téglába nyomva találjuk az építőjegyeket, s ezek ma fontos kormeghatározó adatokul szolgálnak; e szokást megint a ró41
