Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - Farkas Imre: Fű ízű tej (elbeszélés)
— Brontosaurus — mondja Legény az őshüllő latin nevét. — Bámulatosan kicsi volt az agyvelejük. Nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott környezethez: kipusztultak. A kanyarban feltűnik Z. Az állatkert előtt elhaladva új házak közé jutunk — sárga, rózsaszín és kék színtörésben fut a jeep, majd sziporkázó üvegek fénye emeli meg a kocsit — amikor Legény szól, forduljunk a bisztró elé, mert fokhagymás pirítást szeretne vacsorázni citromos teával. Pirítós ugyan nincs, de friss lángost kapunk helyette. Búzaliszt és meleg étolaj szaga áll fölöttünk, míg vacsorázunk. Amikor végeztünk, kezdődik az elmaradhatatlan évődés. „Ha lenne közöttünk jó ember, már rég megkínált volna sörrel.” „Persze, ha élne még ilyen.” „Na igen, ha élne” — és már ott is előttünk a sör, de ma valahogy mindez kényszeredettebben megy, mint máskor. Állítom pedig, minden okunk meglehetne a jó érzéshez: vége a cigányéletnek, nem is dolgoztunk akárhogyan, holnap indulunk haza . . . Csak az a szerencsétlen medve ne volna! Németh Mihály: Medgyessy 24
