Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - Csordás János: Egy véka arannyal (vers) - Csordás János: Töviskoronás proletár-asszony (vers)
Egy véka arannyal Céh-táblámon: Kőműves Kelemen Befalazva a szerelem Asszonyom sír a köveken Kő-rózsát nyit a szerelem — Ej-haj Déva vára, magos Déva-vára Felépültél, mire? — Csak könnyre és gyászra Csontváz-menyasszonynak vőlegénye lettem Egy véka arannyal mérik szegénységem — Fekete szekerem hazafelé vágtat Villámló szerszámban két fekete vágtat Lángol a sörényük, lángol a szíj-ostor Déva-vár falában sír a drága asszony — Kit sirat? Mit sirat? Talán engem sirat Kőfal réseiben fonja koszorúnkat — Forduljatok vissza lángoló szerszámban, nyihogó lovaim, Déván árvaság van — Déván árvaság van, Déván ül az átok Omlanak a falak — az égre kiáltok Az égre kiáltok minden hullámhosszon Déva vár falában sír a drága asszony — Töviskoronás proletár-asszony Ür-sorból jöttél, s lettél, íme töviskoronás proletár-asszony Minden jutalmat neked kell adnom: felcicomázlak mindennel, amire nem volt még sohasem pénzem, szavakból skarlát-köpenyed varrom, lehess királynő, drága proletár-asszony, s megépül most már kőszirtre villánk, bezúghat rajt a déli nap — Édes fogolyként megőrizlek kések és mérgek s fegyverek elől a csillagok fényét ide vezénylem lássam, amint a bánatod ledől Lássam a férgek pusztulását s kobalt-sugarak váltsák fel dögre, porra, hamura kínjaid okozóit már végleg, s most már örökre — 16
