Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - Káldi János: Születtünk, futunk (vers)

KÁLDIJÁNOS

Születtünk, futunk

— Illés Árpádnak —

Mintha tegnap indult volna a zöld-villogású, tavaszi áradás a növények lelkes rohama,

mintha tegnap csöngtek volna föl a lila orgonák a palánkok mellett, s mára, íme, itt a gyász.

Elhamvadnak a sárga lombok, félhalott lesz a világ,

a város mereng, mint a negyvenéves asszony, s isten tudja, milyen utcákon át, betör a lélekbe kegyetlenül és deresen az összevisszaság.

Minden, ami jó.elmúlik, elszáll a kérlelhetetlen, messzi kékbe.

Uralkodik az örök törvény: a sarjadás és pusztulás testvérisége.

Születtünk, futunk;

kapaszkodunk szüntelen álmokba, munkába, szerelembe, énekünket tépi a szél, fagyasztja az idő csendje.

Ha visszanézünk,

— mert vissza kell nézni olykor-olykor — látunk egy gyér-virágos, remegő vidéket, ami nem más,

mint a — szép és szomorú élet.

10