Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - SZEMLE - Kristó Nagy István: Tornai József: Aranykapu

szemszögéből ítél meg, akár egy új mi- tosz keletkezésének is a forrása lehet, túlzásokhoz és aránytalanságokhoz vezet­het. Ne hallgassuk el ezt sem: a könyv erre is alkalom lehet. (Itt még Móricz Zsigmond is rossz pontot kap!) Az adat­közlésnek az a módja ugyanis, amely ki­zárja az összehasonlítást az egy időben felbukkanó jelenségek egybevetését, a minőség vizsgálatát, természetéből követ­kezően, a torzítás lehetőségét rejti ma­gában. A harmadik nemzedék puszta idézetek­kel dokumentált története aligha lehet tehát „teljes”. Azt is ismerni kellene, hogy vele párhuzamosan milyen más áramlatók és törekvések éltek az iroda­lomban. S a kép „hitelességéhez” az is hozzátartozik, hogy a harmadik nemze­déknek kivel szemben volt igaza? Olvashatunk a könyvben például a má­sodik és a harmadik nemzedék közti iro­dalmi polémiákról. De úgy véljük, hogy ebben a súlyosabbat, a máig érvényeset a „másik” fél, Halász Gábor és Szerb An­tal, Babits és Kassák mondták ki. (Pél­dául a nemzedékből kinövő Weöres Sán­dor átütő, rendkívüli tehetségének fölis­merésében.) Idézetek mutatják be azokat a vitákat, amelyeket a harmadik nemze­dék tagjai a népi írókkal folytattak. De Tornai József évtizedes költői múlt: a készülődés, kísérletezés, mellőztetés évei, majd sorozatos folyóiratpublikáeiók után jutott el 1959-es első kötetéhez, amely­ben rögtön mint érett költő lépett a nyil­vánosság elé. Azóta négy kötete jelent meg, legutóbb az Aranykapu, mely össze­gezése, csúcsa egész eddigi pályájának, eredményeinek, de a költészete fölvetette problémák is ebben tapinthatók ki leg­tisztábban. Erényei és hibái egyaránt na­gyon jellemzőek a modern költészet ered­ményeire és tévelygéseire, mégpedig nem­csak arra, ami nálunk, hanem ami világ­szerte látható. A legnagyobbak a maguk egyéni meglátásaikkal, életművük szug- gesztivitásával áthidalják a nehézségeket, meggyőzik olvasójukat. Nos, Tornai nem tartozik a legnagyob­bak közé, de kitűnő költő lévén művé­ben épp az lesz igazán izgalmas, ami nem tekinthető megoldottnak. S minthogy igé­nyes költő, a legnagyobbra vállalkozik, a legnagyobba! néz szembe, szemtől szem­be, személyesen, próbál megküzdeni a kor itt is többet kellene tudni a „teljes” igaz­sághoz. Nevezetesen azt, hogy a népi írók némelyike valóban nagyot vétett (példá­ul az antiszemitizmusban), de a nagyobb szociális és társadalmi igazság is az ő oldalukon volt (az urbánusok „elvont hu­manizmusával” — Rónay László kifeje­zése — szemben). A jelenségeket egység­ben látó, szintetizáló vizsgálódásból az sem hagyható ki, hogy az alkotások iga­za, a ma már klasszikussá érett életmű­vek is mellettük szólnak (például a szoci­ográfia igaza mellett, mert e művek tel­jes és egységes életművek részeivé vál­tak, viszont a harmadik nemzedék né­mely tagját a „tündér! realizmus” nem őrizte meg attól, hogy később, a próbá­ló években ne a sematikus irodalom mű­velője vagy szószólója legyen). Ha az ada­lékok közlése után elkövetkezik az érté­kelés is — melyre tanulmánya ismereté­ben Rónay László ugyancsak felké­szültnek látszik —, bizonyára helyet kap ez az összehasonlító, és a jelenségeket egybemérő, komplex vizsgálat. A harma­dik nemzedékről adott kép akkor nyeri ed hitelességét, ha értékeit és eredményeit a kortárs magyar irodalommal — József Attilával, Szabó Lőrinccel, Nagy Lajossal,. Sárközi Györggyel — együtt láthatjuk. Tüskés Tibor Tornai József: Aranykapu emberének szorító dilemmáival. Miből lesz a dilemma? A kifinomult érzékeny lelkűiét, magas fokú intellektussal páro­sulva mindenütt megkeresi a fájdalmas pontokat és tudatosan próbálja őket meg­vizsgálni. De érzékenység és intellektus ellentétes is: az érzékenységgel együtt jár a mai világ hallatlan tempója, technikai fejlődése, tömegtermelése, tömegkultúrá­ja okozta szükségszerű sebek fájdalmas átérzése: ahol sokan vannak, ha külön- külön mind jó emberek is — pedig nem azok —. többször ütköznek, súrlódnak: sértik egymást. S ha valaki érzékeny, fo­kozottabban érzi a mások okozta sebeket és a hallatlan dinamizmusú új korban is sóhajtva gondol vissza a múltak kis fa­lusi, külvárosi, családi, paraszti, kisüzemi­153:

Next

/
Oldalképek
Tartalom