Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Szíj Rezső: Illés Árpád művészetéről

ami vele történt, jó és rossz, elismerés és mellőzés, végül is javára vált művészetének.

Illés Árpád egy párszáz lelket számláló Vas megyei kisközségben, Kisköcs- kön született, 1908. május 20-án. Kora ifjúságától Gulácsy Lajos az ihletője. Azonban kapcsolata a „Mars gonosz éveiben” hirtelen összeomlott, egyenetlen életművet hátrahagyó festőhöz valóban csak kezdeti inspirációt jelentett, Gulácsy emléke kísért (1960) — olvassuk egyik képe aláírását, de Gulácsyval személyesen sohasem találkozott. Győri diák korában kezébe került egy róla szóló könyv, s a benne közölt képekben és rajzokban elemi erővel ismert a maga világára. Ebből az élményből két vonás maradt .meg a későbbi időre, az álom- szerűség és a szépség iránti mély vonzalom, magyarán: ia szépség imádata.

Dehát nem ez-e éppen a lényeg?

Közös Gulácsyval a romantikus látásmód, mert táptalaja a fent jelzett vonásoknak s amely képes elszakadni a realitásoktól, de csak bizonyos határig. Ez ma is jellemző Illésre, valamint bizonyos motívumok, így a természet buja növényzetére emlékeztető képalakzatok, elég gondolni Gulácsynak a Dal a rózsatőről, vagy az Ofélia című szomorú sorsú képére, hogy csak erre a kettőre hivatkozzam. Végeredményben azonban csak a lírai látásmód és az időnkénti ,,ködbeiovaglás” létesít köztük kapcsolatot. Közös az érzelmi elemek hangsúlya, az idegek érzékeny játéka a vonalban és a színárnyalatban. De ami az Illés- életmű szempontjából a leglényegesebb, mekkora a távolság közöttük! Illés sokkal inkább saját korának gyermeke, a kor érzésvilágának megfelelő kifejezési formákkal, semmint hogy alapvetőnek lehetne nevezni az általa mindmáig tisztelt példakép hatását.

Illés Árpád 1928—1934 között járt a Képzőművészeti Főiskolára. Közben 1930-ban Németországba utazott s egy hónapig Münchenben időzött, ami számára akkor igen nagy élményt jelentett. A főiskolán saját bevallása szerint legtöbbet Lyka Károlytól tanult. Rudnay semmiféle hatással nem volt rá, nem is igen értette, miért járt évekig hozzá, még azután is, hogy Vaszary kész lett volna átvenni. De a mesterségi tudást és a hivatás szeretetét Rudnaytól tanulta s ezt mai napig is hálásan emlegeti1. Mint utolsó éves továbbképzős sem Vaszary- hoz ment, hanem Kandó Lászlóhoz, aki hagyta a művészjelölteket, fessenek úgy, ahogyan akarnak, nem is korrigálta az utolsó éveseket. Főiskolai évei alatt Illés nyugodtan festett futurista képeket, anélkül, hogy tudta volna, mit mivel, de mert a mozgás izgatta s mert tehette, már a főiskolán kiélte ez irányú hajlamait. A főiskola elvégzése után hosszú ideig reklámgrafikával foglalkozott, kiállítások rendezési terveit, könyvburkolókat és illusztrációkat készített, közben egész „rendes” képeket festett. 1947—1948-ban a Zeneakadémia falai közt működő Vígopera díszlettervezője. 1959-ben Szervánszky Jenő műtermében harmadmagával rendezett kiállítást. Balatoni akvarelljeiből 1962-ben Szombathelyen önálló kiállítása nyílt. Ugyanebben az évben a Lőportár utcai kultúrházban ugyancsak harmadmagával állított ki. Két akvarellje Keresztury Dezső Balatonról szóló könyvében látható, színes reprodukcióban. De e képeket jellemző posztimpresszionista irányzaton is túljutott, hogy az ötvenéves Illés megtegye a legnagyobb lépést önmaga igazi kiteljesítése és kifejezése felé. Ma már ennek az újabb kori fejlődésnek vagyunk a tanúi és a művészettörténetre igazában az életműnek ez az utóbbi gazdag szakasza tartozik.

Két mozzanat különösen is rokonszenvessé teszi Illés Árpád művészetét. Az egyik az, hogy nem tartozik kizárólagosan egyetlen képzőművészeti irányzathoz sem s nem tartja egyedül üdvözítőnek azt, amit ő képvisel. Pedig bizonyos egy141