Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Angyal Endre: Egy verses dialógus a XVIII. századi Bakonyaljáról
K an á s z Jól van de én és már varjút karón láttam Mellár hegyen Számát (???), hét kútba úsztattam Hét kút az hét murák/1 által okrattattam Kopasz halgatóra mikor ki hajtottam. Nem szokott a matska senkit meg igízni Ha Ttsászámak mer és Szemeibe nézni Nám Szákot Száromba (???) eszem s’ merek bíznyi Magamhoz mert tudom dolgom jól intézni. Botskoros Pásztorok ha Bétsbe fel menni Kérálné házába mertek beszélleni Fölség elűtt pűre-gatyába is lenni Mérészlek hát én és Hlyen pompát tenni. A.zért te is velem egy Complementumra Készüly hát Csempére a lakodalomra Ha eb rúdon minket ki vetnek egy szómra Bist kiáltok s’ tsómót kötök ostoromra. Csordás De nem illik hozzánk üres kézzel menni Pap zákját hallottam fenék nélkül lenni Elsűben hát fogunk könnyen beszélleni Azután erdei adománt ki tenni. K a n á s z Én ha Gaja partján Reketje fa lészen Szép három szál veszszűt le metszek egészszen Azokbúl tekerve lesz erüs gús készen Azt szekérre kötöm úgy járunk méríszen. Csordás Minap füvet szedtem, marhámnak válóba Kongadtam s’ bé néztem egy üres odúba Onnant ki repüle egy ott tojó tuba Ha immár tollálják, bé veszem faluba. De én Galamb helet jobb dolgot adhatok Cserfa taplót viszek néki ha kaphatok A nélkül se tüzet s’ füstét nem rakhatok Se világosságot házba nem gyuithatok. K an á s z Illy formán ál hát a Deliberatio Van mind a kettőnkben nagy inclinatio Mutassuk meg mit tud a ziros natio Tüled föl mondassák egy peroratio. 124
