Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - Molnár József: Ferencke balladája (elbeszélés)
Mihalovits olyan magábarosk adtan ült, mint akivel száműzetését közölték. Elsorolta kutatómunkájának eredményeit. A thrombopeniát kiváltó néhány új fertőzési forrásról szóló dolgozatait külföldi szaklapok is átvették. Hangsúlyozta, hogy munkája még nincs befejezve. Nem tud magyarázatot adni, hogy a kékfoltosodás miért jelenik meg gyakrabban fiúkon, mint lányokon. A gyakorlat számára ez lehet jelentéktelen részletkérdés, de összefüggések keresése közben talán mégis fontosabb, mint hogy bólhurutos gyerekeket gyógyítson szülővárosában. — Gondoskodni fogok róla, hogy külön kutatási pótdíjat kapj. Magam is örülnék annak, ha magánpraxis vállalása helyett folytatnád a kutatómunkát. Ha szükségesnek látod, olyan helyettest kaphatsz, aki mentesít minden adminisztrációs munkától. De meg vagyok győződve arról is, hogy a rendcsinálás azon az osztályon pillanatnyilag mindennél előbbrevaló. Szeretném, ha te is ezzel a tudattal foglalnád el új állomáshelyedet. Amikor búcsúztak, kiszaladt Mihalovits száján: mások két kézzel kapnának ilyen ajánlaton. — Azt is elbírom képzelni, hogy egy év múlva hálálkodó köszönőlevelet írok neked. Most azonban vigasztalanul bánatos vagyok . . . III. Erzsébet naponta hordta tejét a gyermekosztályra és nyomozott. Mitől támad agyvizenyő? Lehet-e rajta segíteni? Egy nővér segítségével lemásoltatta a kórtörténeti lapot és elküldte unokahugának, aki nőorvos volt Nagykőrösön. A választól semmivel sem okosabb. Unokahuga azt írta, hogy a kórisme mellé orvos által tett kérdőjel arra utal, hogy az eredeti bejegyzést utólag pontatlannak, vitathatónak találták. Az agyvizenyő életképes gyereknél néhány napon belül az esetek zömében felszívódik. Ferenokénél komplikáció lépett fel, de ezt a kórlapból nem lehet megállapítani. Kérjen a kezelőorvostól részletesebb tájékoztatást. Erzsébet a tanácshoz híven délben megvárta Grábitsot és megmutatta unokahuga levelét. Borítékot nem hozott magával. Grábits hümmögött. Nem lát még tisztán Fereneke esetében. Erzsébet a bizonytalanságon kívül két családi malomkő között is őrlődött. Anyja azt sugdosta fülébe, hogy isten büntetése a szopni sem tudó gyerek. Az ura legénykorában hét fiú-nemzedékre való puskaport is elpazarolt; Fereneke ezért nem életképes. A sors nem akar ebből a házasságból fiú-gyerekes folytatást látni. Ebben a gyanúsításban csak annyi volt az igaz, hogy Gyulai legénykorában túlméretezetten volt kakasas természetű; maradt még puskapora bőven. Persze Erzsébet hajlott anyja érvelésére, mert kényelmesebb neki, ha férjére ragaszthatja az ütődött gyerekért való felelősséget. Másfelől anyósa arról pusmogott, hogy Erzsébet a hibás. Állapotos korában vagy a körmeit ápolta, vagy kereveten elnyúlva érzelgős regényeket olvasott. Bolond anyja minden házimunkától mentesítette, ő meg döherre hizlalta magát. Szabad fiatalasszonynak ennyire elhájasodni? Ezért az elhízásért fizetett nehéz szüléssel ő is, a gyerek is. Akit Erzsébet megkérdezett, az mind megnyugtatta: nincs összefüggés enyhe elhízottsága és az agyvizenyő között. De akkor mitől támadhat? E kérdésre csupa dodonai válaszokat kapott. Egyszer a mosogatólány vette át a Ferenckének szóló tejet és az így vigasztalta: ,, . . .azt 68
