Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - Arcképcsarnok. Káldi János: Konczek József
Ismét egy tehetséges fiatal költő bemutatására vállalkozhat az Életünk. Nem szerepel a közelmúltban megjelent Első Énekben, de tehetsége és eredményei jogán ott lehetne. Az országos folyóiratok közül a Kortárs és az Űj írás már bemutatta. Gyakran olvashatók versei a Miskolcon megjelenő Napjaink c. havi irodalmi lapban és néhány megyei újságban (Vas Népe, Napló). A mesterek olykoron még erőteljesen fogják a kezét, de érződik írásaiból az ■az erőfeszítés is, amellyel az egyéni költői hang megteremtésére törekszik. Az elemi erejű lüktetést Walt Whitman szabad verseiből tanulta. Apollinaire, Majakovszkij, Ady és József Attila segítettek és segítenek neki. Költői képei erős színűek, hangosan kiáltok. Az ember azt érzi, hogy néha szándékoltan törekszik a nehézkességre és görcsösségre. Különösképpen szereti a kétsoros versszakokat; verseinek fele ilyen formában lát napvilágot. Mondanivalója gyermekkorának és ifjúkorának élményeiből táplálkozik. Több verset írt nagyanyjáról és szüleiről s azoknak a tájaknak embereiről, ahol eddig élt-járt. Kétkeziek gyermeke, s korán kellett kezdenie a fizikai munkát; talán éppen ezért szól néhány emlékezetes és sikerültebb költeménye a munkáról. Huszonhat éves. A Nógrád megyei Magyarnándoron született. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát; magyar—orosz szakos tanár. Jelenleg Szombathelyen dolgozik újságíróként a Vas Népe c. napilapnál. K áld i János A RCKÉPCSARNOK 55 Konczek József ZENT AI PAL RAJZA
