Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Gróf Péter: A nesztelen halálról
Az elmondottakkal talán sikerült bizonyítani, hogy nincs általánosságban szellemi restség a vidéken élőknél, amint azt néhányan állítják. A televízió nem jelenthet konkurrenciát ott, ahol színes és változatos, megalapozott mon- danivalójú s új gondolatokat tartalmazó előadásokkal és vitaestekkel veszik fel a harcot az emberek befelé fordulása ellen. A titok nyitja csak ennyi: meg kell találni az adott tartalom esetében az egyes vidék lakóihoz legközelebb álló, legmegfelelőbb formát — ahogyan az a zalai olajbányászoknál történt. NÉMETH GÉZÁNÉ A nesztelen halálról Halkan csörrent a telefon: — Kovács vagyok az x vállalattól. Ha kijönnének hozzánk, érdekes dolgokról hallhatnának — közölte egy udvarias hang. Mikor kiutaztunk a színhelyre, kiderült: sehol sincs Kovács. S az is hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy egy zajló, fekélyesedő folyamat utolsó előtti aktusa volt ez a telefon. Hogy az emberi közösségek mennyire élők, mindenki a saját magáéról tudja. Mozgó, örökkön változó együttesek, talán a zsibongó méhkaptár meg- ezerszerezett analógjai. De beszédnyelvünk fordulatai ezt a zúgást haragossá is tehetik. Ebben elegendő csupán a vessző, a hangsúly odébbtétele. Nem hiába volt híres a delphi jóshely . . . Társaságban, bérház folyosóján, vagy a munkahelyen elhangozhat olykor egy bántó szó, melyet nem célba, „testre” szántak, de éle százszázalékosan talál. Hasonlóképpen okoznak örvénylést azok a mendemondák, melyeknek szülőjük nincs soha, de mindenkinek füléhez eljutnak végül, s eredményük mindennél biztosabb: közvetve vagy közvetlenül ölnek. S kárukat mind;g egyvalaki látja: pontosan az a személy, aki nem terjeszt és nem értesül — és éppen ezért a legalkalmasabb alany. Arról a nesztelen halálról szeretnék írni, amit nem nukleáris utóhatás okoz. Nagyon is gyógyíthátó betegség, de amíg nem orvosolják, a közösségben szörnyen károsít: az embert mérgezi, minden méregnél mérgezőbben! Az említett vállalatnál társadalmi bíróság ülésezett, fegyelmi kérdésben. Az egyik dolgozó, mikor hazaíndult, ellenőrzésre kinyitotta a táskáját a portás előtt. Magas társadalmi megbízatást viselt az illető, nem kellett volna ezt tennie. De megmutatta. S a táskában olyasvalami volt, amit tilos kihozni az üzemből. Kínossá vált a pillanat mindazoknak, akik ott állottak a kapus körül, de leginkább a táska tulajdonos pirult. Azonnal fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen. S másnap, harmadnap megindult a gyárban a pletykagépezet. A jól értesültek apró részletességgel adták szájról szájra az izgalmas történetet. Hogyan szerzett kocsit, nyaralót az árulkodó táska tulajdonosa? Miféle üzelmek alattomos főszereplője volt? Arról, hogy az említett javak tiszta kézzel is tulajdonába kerülhettek, senki sem beszélt. A vállalat nyáron vidéki üdülőt építtetett. Lelkesen pártolták a munkát, hiszen eredménye mindannyiuknak csak előnyére válhatott. Jártak is le sűrűn 137
